Hogy hidalható át a vagyoni különbség?

" igyekszem persze empatikus lenni, de nehéz őszintén átéreznem a helyzetet, lévén sose voltam ilyen helyzetben. "

Még lehetsz, csak 25 vagy, nem tudod, mit hoz a jövő. 20 év múlva lehet, a "barátod" 10x sikeresebb lesz, mint te. Ne légy már ilyen beképzelt pár év munkától.

Mind a két oldalon álltam már, és mind a kettő tud baromi kellemetlen lenni, akármilyen jó is a barátság. Van egy barátom, fiatalabb nálam (nem sokkal), én pár éve fejeztem be a középiskolát, ő tavaly. Akkor sem voltam szerencsés típus, de mivel rögtön elmentem dolgozni (gyárba), ezért volt pénzem. Az ég világon semmi luxus programot nem akartam, csak néha beülni valahova egy sütire, elmenni egy koncertre, kimenni a strandra... és mindig csak egy punnyadt "á én nem megyek sehová mert nincs semmi pénzem" volt a válasz. Pedig valójában bőven rá tudott volna áldozni havonta kétezer forintot arra, hogy valamerre elmenjünk, csak mindig más volt fontosabb. De nem ez a lényeg, hanem hogy tényleg borzalmasan kínos, mikor két ember nem tud elmenni SEHOVÁ, mert az egyik teljesen belehergeli magát, hogy neki sz*r az egész élete.

Aztán a másik szemszög... én ott hagytam a munkahelyem, elmentem egyetemre. Nem dolgoztam mellette, akkor még nem éreztem szükségét. Nem voltam megszorulva, mert voltak megtakarításaim, de azért közel sem engedhettem meg magamnak mindent. Eddigre az én barátom elvégezte az iskolát, közölte, hogy ő a saját szakmájában nem akar dolgozni, mert sz*r, és majd biztos talál valamit. Ez be is jött neki, a sógora gondolkodás nélkül odaszervezte a saját munkahelyére egy olyan pozícióba, amihez fingja nincs, és azóta is napi szinten hallgatom, hogy mennyire nehéz neki, mert elvárják tőle, hogy meg tudja csinálni, de nem tudja. Közben az apja kifizette neki a jogosítványt, de félbehagyta, mert neki ahhoz nincs idegzete. Az anyjától kapott kb. fél millió forintot, "kezdőtőke" címszó alatt. Amin felül rendszeresen kapott mindkettőjüktől havi 5-10.000 forintokat, cigarettát, stb. A saját fizetéséből semmire nem kellett költenie a bulizáson kívül. Igaz, volt egy barátnője, akit folyamatosan elhalmozott ajándékokkal, és magának is szeretett vásárolgatni.

És igen, mikor én vacak helyzetben voltam, csak mert tanulni akartam, ő pedig MINDENT megkapott csak úgy, és két kézzel kezdte szórni a pénzt, bizony irigy voltam, és igazságtalannak tartottam.

DE én meg is mondtam neki, ha valami nem tetszett... nem éreztem egyszer sem, hogy ez a dolog a kapcsolatunk rovására ment volna. Azóta már van új munkám, úgyhogy ez a különbség megszűnt, neki viszont új barátnője lett, úgyhogy most éppen miatta nem tudunk sehova menni. :D

Barátnőről jut eszembe, az lenne az igazi, ha neki összejönne az igazi, te pedig reménytelenül szerelmes lennél valakibe, és akkor ő amiatt szerencsésebbnek érezné magát, és ki lenne egyenlítve a dolog. :D

Egy jó barát már akkor lebeszéli a barátját az értelmetlen andragógia szakról amikor még csak említésként jön szóba. Ez az egyik olyan szak amire én azt mondod, hogy büfészak, ami csak arra jó, hogy a hülye gyerek akinek nincs agya tanulni, legalább 4 évig koptassa a padot, majd később elmondhassa, hogy diplomája van. Másra nem jó, még fenéktörlésre sem mert kemény a diploma. Én nem igazén tudom a barátod butaságáért sajnálni.

Tudod ahogy mondani szokták: azt eszed amit főztél.

"hogy ha egy hete közölték, hogy vennének neked lakást, hogy lehet, hogy már találtatok is egyet..."

Megmondom, mert a kérdező elsunnyogná ezt:

Asztalnál ülve, kalandos történeteket farigcsálva, magát közben ponyvaregény írónak képzelve,

igen könnyű ez.:D:D:D:D:D