Hogy hidalható át a vagyoni különbség?
A legjobb barátommal már 10-12 éve legjobb barátok vagyunk, még gimnázium elején ismerkedtünk meg. Hasonló családból jöttünk, és az érdeklődésünk is hasonló volt, így jól kijöttünk egymással.
Aztán pár szerencsés (vagy szerencsétlen, ahogy nézzük) véletlennek köszönhetően ő humán pályára ment, én reálra. Ő andragógiát végzett, én mérnök informatikát.
A két szakkal a fizetések és az elhelyezkedési lehetőségek nem azonosak, így elég nehéz helyzetbe kerültem. Ő folyamatosan panaszkodik, hogy Magyarországon nem lehet megélni (minimálbér körüli összeget keres), én viszont mérnök informatikusként nagyon jól keresek, igyekszem persze empatikus lenni, de nehéz őszintén átéreznem a helyzetet, lévén sose voltam ilyen helyzetben.
Nehéz közös programot szervezni, mert én annyi helyre mennék (mozi, színház, étterem, wellness, bulizás), neki viszont érthető módon sosincs pénze. Sokszor felajánlottam már, hogy meghívom, de mindig határozottan elutasította ezt, így nem is erőltettem a dolgot.
Sokszor szokta mondani, hogy nekem könnyű, mert pár év múlva már tudok venni magamnak egy saját kis lakást, neki meg erre ebben az országban sosem lesz esélye. Ez sajnos tulajdonképpen igaz is. Erre egy héttel ezelőtt szüleim közölték velem, hogy hosszú évek óta spórolnak már valamire (egyedüli gyerek vagyok), mégpedig arra, hogy vegyenek nekem egy lakást. És meg is vették, egy közepes méretű lakást, bent a belvárosban.
Én nagyon nagyon örülök neki, de nem mertem elmondani a barátomnak. Napok óta görcsben van miatta a gyomorom. Biztos vagyok benne, hogy ezt aztán pláne nehezen viselné és igazságtalannak tartaná, és tulajdonképpen nekem is van egy lelkiismeretfurdalásom emiatt.
Egészen biztos, hogy nehezebb lehet az ő helyzetében lenni (és nem is cserélnék vele), de nekem is elég nehéz. Sajnos félek, hogy ez már teljesen tönkre is teszi a barátságunk, ha eddig még nem ment volna teljesen tönkre.
Mit tegyek? Lehet ezt egyáltalán kezelni bármennyi empátiával is?
Én például ha az ő helyzetébe képzelem magam, könnyen lehet, hogy megszüntetném ezt a barátságom. De ezt nagyon nem akarom.
válasza:Nézd, őszintén nem hiszem, hoyg ezt elbírja a barátságotok. nevetsége,s amit a gyerek csinál, hisz elvégzett egy életképtelen szakot, te meg egy keresettet.
Nem javasoltál neki pályamódosítást? Kuka végzettséggel sajnos öröké nyomorogni fog...
válasza:"Én például ha az ő helyzetébe képzelem magam, könnyen lehet, hogy megszüntetném ezt a barátságom. "
Felnőttek vagytok, nem? Nem pedig dedósok.
válasza:
válasza: válasza:"Max átmegyünk egymáshoz szórakozni, beszélgetni, hülyülni, játszani vagy városban találkozunk, max megiszunk valamit egy kávézóban vagy akárhol."
Igen, 15 évesen.
25 évesen már nem hiszem.
válasza: válasza: válasza:Szerintem te nem igazán vagy valódi barátja ennek az embernek, ahogy írsz róla.
Külföldön dolgozom, és nagyon jól keresek, főleg a magyar átlaghoz képest. Rejtélyes módon mégis meg tudom oldani, hogy az otthon maradt barátaimmal tartom a kapcsolatot, sőt, kapaszkodj meg - programokat is csinálunk közösen, ha hazautazom, pedig van közöttük nem csak minimálbéres, de közmunkás is!
A dolog kulcsa - igen, empátia is. Sajnálatos dolog, hogy Magyarországon a legtöbb humán szakmát tényleg nem fizetik meg, hiába ugyanolyan sokat érő, értelmes, képzett emberekről, és sok munkát, gondolkodást és felelősséget igénylő ágazatokról van szó. Ez nem a barátod hibája, és valamilyen szinten becsülendő is, hogy ennek ellenére kitart a saját érdeklődése mellett.
Nem hiszem, hogy irigy lenne a helyzetedre, ezt inkább te képzeled be magadnak. Nem irigy, hanem elkeseredett a leírtak alapján. A kettő között nagy a különbség. Ő nem tőled sajnálja, hogy neked jól megy a sorod, sőt, azért nem kér a felajánlott dolgokból, mert nem akar "kihasználni". Egyedül az bántja, hogy ugyanolyan keményen dolgozik ő is, de nem részesül emberi bánásmódban és bérezésben.
Ezt az alapvető különbséget kellene felfognod, és máris nem félnél, aggódnál a véleményétől. Szerintem a leírásod alapján nem mondott soha semmi sértőt, vádlót, így a félelmed alaptalan.
A pénz nélküli programokra pedig: túra, városnézés, ingyenes kiállítások, nyáron szabadstrand, csónakázás, piknik, otthoni főzőcskézés vagy iszogatás és filmnézés egy nagy adag popcornnal, most télen majd korcsolyázás szabadban, otthoni forrócsoki, hógolyózás, szánkózás, hóember... 30 éves leszek és szívesen csinálok ilyesmit a barátaimmal. Ha neked ez "ciki", akkor lásd az első mondatom: te nem vagy igazán a barátja.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!