Mi a véleményetek? Szerintetek ezek után lehet őket nevezni barátoknak?

Ha hibázik az egyik fél, akkor vagy túlteszi magát rajta és tovább lépnek vagy be kell fejezni ezt a barátságot és nem a másik felet basztatni (elnézést a csúnya szóért) vagy tiszteletlenül bánni vele. Nem kéne a másik felet ’’kínozni” főleg úgy nem, hogy igyekszik javítani a dolgokon és a hozzáállásán, amivel voltak problémák. Ez még nem jogosítja fel arra őket, hogy a másikkal, aki most jelenleg a bűnbak éreztetni kell, hogy mennyire rossz barát, és adnak egy esélyt, hogy tudassák milyen nagylelkűek, de mégis milyen áron? Éreztetik, hogy csak megtűrt személy, de ennek ellenére ragaszkodnak hozzá. Az emberek (tisztelet a kivételeknek) tényleg ilyenek lennének? Ha a többiek kerülnének ilyen helyzetbe vajon melyik ember küzdene még? Megéri a harcot? Megéri a küzdelmet ilyen áron, hogy közben lelkileg tönkreteszik a másik személyt?

Nagyon elkeserítő, mert az egyik legjobb barátnőmmel történik ez, és mivel én kívülálló személy vagyok, nem tudok segíteni. Látom a saját szememmel, hogy tényleg szegény nagyon igyekszik és próbálja bebizonyítani, hogy érdemleges legyen a barátságukra, de ők annak ellenére, hogy ”igényt tartanak rá” nem úgy viselkednek, akik helyre akarnák hozni, hanem egyre jobban leterhelik őt. Azt látom, hogy egyre nehezebben viseli el a dolgokat és csak beakarja bizonyítani, hogy megtudja csinálni. Én azt tanácsoltam neki, hogy hagyja ott őket ez nem éri meg neki , főleg, hogy már miattuk idegeskedik és csak egyre jobban leépítik mind testileg és lelkileg egyaránt.

Egyedül a logikájukat nem értem, miért adtak akkor neki esélyt, hogy rendbe hozza a dolgokat, ha így viselkednek vele.

Én: 20/L

Barátnőm: 20/L