A magányos farkas beleszeretett az egyetlen barátjába. Mihez kezdhet?

Pár héttel ezelőtt döbbentem rá, hogy egy igen érdekes szituációba keveredtem.

Nem mondanám magamról hogy zárkózott vagyok, de tény, hogy nem sok barátom van. Hiába vagyok nyitott, kedves, türelmes, ami a természetemből fakad, innetől kezdve átnéznek rajtam mivel biztos nincs semmi más bennem. Holott valójában nagyon izgalmas életem van, ami kárpótol valamelyest a magányért, a meg nem értettségért. De ez hosszú távon nem megy.

Ezért volt nagy öröm számomra, mikor találkoztam egy sráccal, akivel meglepően sok közös gondolatunk, érdeklődési körünk volt, és ezáltal gyorsan össze is barátkoztunk. Igazából máig az egyetlen barátom, aminek tudata nagy mértékben enyhíti a melankólikus személyiségem időnkén feltörő negatív érzéseit.

Pár hete azonban érzemm hogy valami nem stimmel. Valami megváltozott. És rövidre fogva, némi rávilágítással rájöttem... Valójában teljesen belehabarodtam. A lelki és fizikai vonzódás egészen más szinten jelent meg.. és nem tudom mihez kezdjek ezzel. Nem könnyű objektívnek lennem, de be kell látnom, hogy ez egy egyoldalú dolognak tűnik. Viszont nem merem a barátságunkat feláldozni, nagyon félek hogy elveszítem... Folyton ő jár a fejemben, hogy találkozzunk, s nem tudok elvonatkoztatni és megoldást találni. Valaki tudna nekem valami ötleted adni?