Akiknek nincsenek se haverjaik se barátaik azok mit csinálnak ilyenkor egyedül?

Dög unalom már az itthon lét, ráadásul melóm sincs mert gyesen vagyok itthon, foglalkozok eleget a gyerekkel még mielőtt valaki megmondaná hogy töltsem az időt a gyerekemmel, egyszerűen hiányzik az érdekesség az életemből, nincsenek barátaim, de azt hiszem nem is szeretnék.

Csalódtam sokat, jobb egyedül.

Annyira unom a mindennapos itthonléteket.

Nincs egy hely ahová ki lehetne szépen öltözködni, ahova elmehetnék gyerek nélkül hosszabb időre.

Nem sikerül semmi amit szeretnék, dagi vagyok.

Minden nap mérgelődök a sógorom hülye szokásain és trehányságán.

Nem lehetek kreatív mert nem a saját házamban élek és csak mindent úgy kell oda visszatennem és úgy csinálnom ahogy eddig volt.

Hallgatnom kell az itthoni cilicolét.

Gyerek ként vagyok kezelve, azt kell csinálnom amit más mond.

Nem azért mert magamtól nem tudom, hanem mert más házban élek.

Fel szeretném magamat tuningolni pénzel, bútorokkal, saját étkészlettel, és elhúzni innét egy albérletbe.

De addig is mit tehetnék ?

Van! De ő vele sem megyünk sehova.

Úgy nem vagyok magányos.