Miért van az, hogy sokan érdektelenek a másikkal szemben?

Nekem se írt senki a barátnőim közül (3),mikor bekerültem. Olyanok írtak,akikről sosem gondoltam volna. Mondanom se kell, hogy én sem kerestem utána már őket.

Pedig, amikor az egyikőjüket baleset érte egy évvel az enyém előtt, én ott voltam neki. Úgy látszik, elfelejtette. Még mindig rosszul esik kicsit, de majd idővel gondolom teljesen túl leszek rajta.

Az, és iszonyat nagy csalódás, engem utána hónapokig gyötört mindez, ráadásul gyerekkori barátnőkről van szó. Közös bulik, éveken át közös nyaralások. Nehéz szabadulni az emlékektől, de ezt soha nem nyelem le nekik.

Remélem, a barátnődnek vannak más barátai is, akikkel szorosabbra tudja fűzni a kapcsolatot, mert az ilyenekkel tényleg kár foglalkoznia. Egy sms vagy e-mail semeddig sem tartott volna nekik.

Ha nem lett volna mellettem a barátom, tuti bekattanok, mert voltak nyűgös napjaim miattuk. Főleg, hogy itthon feküdtem hetekig és szinte csak rokonok jöttek meglátogatni.

Legyél mellette te is, bár úgy érzem ezzel a résszel nem lesz gond. :)

Nem tudom miért van, engem is rendkívül megviselt, amikor ilyen történt velem, utána hónapokig gyötrődtem rajta, ugyanakkor rosszul is éreztem magam hogy "jajj, miért várok el ilyet a másiktól"...

Az, hogy "na de hát élőben beszélgették, hogy most van a műtéted, mi lehet veled szóval ne kifogásold hogy nem írtak vagy nem kerestek" nem volt számomra valami meggyőző.

Jól írtad: egyes emberek hirtelen "elfelejtik" a másikat amikor bajban van.

A nők különben sem valami híres barátok. Ezt nem pejoratív felhanggal mondom, ős nagyon sok mindenben jeleskednek, sok mindenben jobbak nálunk, de a női barátság fabatkát sem ér. A barátság ugyanis ősi, atavisztikus érzelem, még a vadászó ősemberek egymásra utaltságából alakult ki. A férfiaknak baromira nem volt mindegy, hogy a mellette kőbaltát szorongató torzonborz alak mennyire védi meg az ő seggét, ha bajba kerül. A gyűjtögető nőknek ellenben a másik nő vetélytársat, konkurenciát jelentett.