Sokan miért úgy leveleznek mintha naplót írnának?

Annyira bánt már, hogy szinte mindenki akivel levelezésbe kezdek nem is reagál arra, amit írok csak a saját magáét fújja. (Ami így írásban ugye még gázabb, mert legalább élőben látod, hogy figyelt, szemedbe nézett.) Én mindig veszem a fáradságot, hogy ha olyat is írnak amihez nem igazán tudok hozzászólni, akkor is legalább jelezzem egy mondatban, hogy tudomásul vettem, nahát, hűha, vagy valami.

De itt legtöbb esetben konkrétan úgy néz ki, mintha az én történetem kapcsán magára gondolna és belekezd egy olyan sztoriba, ami egyáltalán nincs segítségemre, de ő legalább jól kibeszélheti magát. Vagy írok valamit, utána érdeklődök felőle, ő meg csak azt reagálja vissza, hogy vele mi van.

Most ilyenkor érdemes egyáltalán fölhívni erre a figyelmét? Úgy érzem, ha magától eszébe se jut, akkor teljesen felesleges, hisz szívességet ne csináljon már avval, hogy reagál rám..