Hogy segíthetnék egy kövér barátnőmnek?

Mondd meg neki, hogy ha nem ül a szájára, akkor nem éri meg a 40-et. Amikor szúró mellkassal és légszomjjal esik majd össze, az lesz a legkisebb problémája, hogy nincs pasija.

Hát amikor a pofádba röhög, hogy minek, mondd azt neki, hogy azért, hogy jobban nézzél ki, és jobban érezd magad a bőrödben. És próbáld elhívni ide-oda, ilyen kövéren nagyon könnyű elkezdeni látványosan fogyni, ha csak egy kicsit kevesebbet eszik és többet mozog az ember.

Kérdezd meg tőle, tényleg attól tart-e, hogy ha elmegy sétálni vagy nem eszi meg azt a tábla csokit, akkor az fenyegeti, hogy hamarosan olyan lesz, mint Bánkuti Gabriella.

Az önbecsapás a legkomolyabb ellensége. Önmaga tulajdonképpen, de amint abbahagyja önmaga teljes félrevezetését, máris barátként üdvözölheti magát. Jól működik a magyarázatgyár, mint mindannyiunkban, csak ilyenkor ellene dolgozik. Egyedül kell leállnia a fejében, és átlátnia a realitást. Nem éltetni képtelen vágyakat és ugyanúgy nem éltetni ostoba önkorlátozásokat se tovább. Tehát a könnyen lefogyok, esetleg hamar is, meg társai egyáltalán nem léteznek a valóságban, a nem tudok és nem is akarok (nem szeretnék), a túl nehéz, a sose fogyok le, a kell a csoki és hasonlók pedig olyan önkorlátozó hiedelmek, amiket végre elhagyva (kábé egy pillanat magához térni) világos lesz, hogy kell a reális terv és csak követni kell a továbbiakban. Be kell látni, hogy nehéz, és tényleg éppcsak a végén kezd értelmet nyerni, addig pedig sok fegyelem kevés előrehaladásért. Napi séta, tudatos étkezés, jól saccolt kalóriamérleg (számolni se bűn persze, sőt, akinek fekszik a precíz megközelítés, az előnyben van), következetesség, céltudatosság, felelősség önmagáért és azokért, akik szeretik (mindentől függetlenül persze), meg azokért is, akik előtt példa lesz, amikor visszatér önmaga egészséges kiadásához, aminek született.

Sehogy. Ha ő nem akar tenni a változásért, csak siránkozik, akkor - már ne is haragudj, de megérdemli, hogy kövér legyen. Volt egy évfolyamtársam, aki dettó olyan volt, mint a barátnőd. Siránkozott, depizett, a lelkét ápoltatta mindenkivel, aztán egy ilyen depis monológ után benyőgte az egyik csajnak, hogy van egy liter tejszínje otthon, nem megy-e fel hozzá, hogy együtt megegyék... Amúgy ha valóban segíteni akarsz rajta, lehet célravezető lenne keményebben megmondani, mit gondolsz. Lehet, hogy megsértődik, de talán elgondolkozik kicsit. Az igazi barát őszinte, kemény is tud lenni az érdekében, és nem hagyja, hogy továbbra is elcs*ssze az életét.