Nektek is volt már olyan, hogy egy gyerekkori barátságot meg kellett szakítani?

Mi sajnos a haverom felesége miatt távolodtunk el egymástól.

Egy városban laktunk, de ennek ellenére alig bírtunk találkozni, mert érdekes módon neki sosem volt jó valami miatt. Ez persze csak a kedves nej megléte után jelentett problémát. Jegyzem meg, hogy az asszonykával sosem találkoztam, náluk sosem fordulhattam meg. Ha nagy ritkán találkoztam is a haverommal, akkor valahol összefutottunk a városban. (Érdekes, hogy úgy agitálok a férjem haverja ellen, hogy még csak véleményt sem tudok róla alkotni ismeretség híján.)

Mostanra már sikerült elérnie azt is, hogy már más városba költözzenek. Így semmilyen esély sem maradt arra, hogy mi valaha találkozzunk.

Mindig is csodálkoztam azon, hogy emberek hogyan fordulhatnak ki magukból ennyire. Ha 10 évvel ezelőtti önmaga találkozna most saját magával, lehet, hogy arcon köpné magát.

Persze, bizonyára én látom rosszul a helyzetet.

Nem kell eldobni 22 évet! Egy barátság elcsökevényesedhet, kerülhetünk távol egymástól földrajzilag és lélekben, mentalitásban is. De ami szép és kellemes volt, azt a lelkünkben meg kell őrizni szépnek. Ez annakidején az épülésünket szolgálta! Ebből táplálkoztunk lelkileg!

Nekem több barátom is van.

Van olyan sorkatonai katonatársam, aki igaz barátom lett, de a leszerelés után keveset találkoztunk. Debreceni vagyok, ő Pesten lakik. De amikor lombikbébiztünk és a fővárosi Kaáli intézetbe jártunk, mindig számíthattunk rá, hogy befogad egy pár napra bennünket, engem és a feleségem. Akkor neki ment jól. Most 30 év után elvesztette az állását. Most én segíten baráti kölcsönökkel a túlélését. És ha soha nem adja meg, nem fogok búslakodni. Pedig volt olyan év, hogy nem is találkoztunk és az összes kommunikációk egy-egy karácsonyi képeslap volt. De amikor összefutunk és megöleljük egymást, akkor mindketten tudjuk, hogy a régi barátság nem múlt el. Csak földrajzilag mesze kerültünk egymástól, és más dolgunk is volt, mint állandóan emailezni egymásnak. De ha a másik bajban van, a legtemészetesebb dolog segíteni neki. Tulajdonképpen nem kell sülve-főve együtt lenni! Csak a bajban kell a másik mellé állni. Ez valódi barátság!

Igen volt. Osszevesztunk. Rossz volt. De most mar nem olyan nehez.

Sok sok evet nem.kell eldobni es nem vagyok hive a szandekosan szakitsuk meg a kapcsolatot szep higgadtan modszernek. Egy baratsag csak alakul, valtozik, fejlodik, gyengul es vagy erosodik. Ha a baratoddal nagyon nem ertesz egyet akkor egyszeruen ritkulnak a beszelgetesek egyre kevesebb kozos tema miatt es egyszercsak megszakad, de tiz, huzs harminc ev mulva ujra elokerulhettek egymas szamara es lehet ugyanolyan jo baratok lesztek. Pl. Epp mindketten valtok, unokatok szuletik stb. Ezert foloslgesen csak eltero nezetek miatt nem kell "szakitani". De ha mar igy tetted, akkor egy tanacs: ha x ev mulva hianyzik vagy osszefutsz vele, akkor ne resteld folhivni es ha talalkozol vele es jol sikerul a talalkozo akkor beismerni bocs tevedtem.