Miért nem tudok őszintén örülni a barátnőmnek?

szerintem lehet, hogy nem is vagy irigy.

pl. én idősebb vagyok, és körülöttem mindenki MINIMUM bombabiztos párkapcsolatban él, összeköltözve, de jobb esetben rég gyerekeik vannak.

én nagyon sokáig egyedülálló voltam, és a mostani kapcsolatom meg túl friss, nem tudni, mi lesz belőle.

emiatt én el sem mentem már évek óta közös rendezvényekre, csak ha nagyon muszáj volt, de nem azért, mert irigylem az embereket, hogy boldogok. legyenek csak boldogok.

hanem, mert szembesülnöm kell ezáltal a saját kudarcaimmal, és ez nagyon fájdalmas. hogy mindenki halad az életével, én meg még mindig ugyanott tartok. ezt én nem nevezném irigységnek, mert nem irigység miatt fáj nekem az ilyen szituáció, hanem egyéb okból, és még plusz van egy szégyenérzet is benne, hogy szégyellem, hogy ennyire nem megy nekem, ami másnak természetes, és furcsának találnak emiatt + nyilván a hátam mögött meg is beszélik. ezért még mindig az a jobb, ha kerülöm ezeket az embereket, különben még rosszabbul érezném magam.