Kulfodre koltoztem es ugyerzem kezdenek "elfelejteni"?!

10 honapja koltoztem kulfoldre a baratomhoz. Nem beszeltem a nyelvet, ez alatt az ido alatt tanultam meg annyira, hogy nehezen ugyan, de szot ertek az emberekkel. Viszont itt a baratomon kivul nincs senkim. Van par ember a munkahelyemen akikkel elvagyok bent, de az nem barati kapcsolat, sot megcsak haverok sem vagyunk. Az otthoni barataimmal pedig mostmar alig beszelek. Volt 2 olyan baratnom (ok testverek), akikkel mintha testverek lennenk. Ott voltam az egyiknek a kisfia szuletesenel es minden egyes nap egyutt furdettuk (a ferje kesoig dolgozott) stb. Magyon hianyoznak es olyan rossz latni, hogy massal is olyan jol elvan. Biztos en is hianyzom nekik, de mar szinte alig van mitegbeszelni. Nincsenek kozos dolgok, kozos elmenyek. Ok is meselnek mi a helyzet otthon, en nem tudok nekik mit mondani.. Semmi nem tortenik velem. Raadasul egyre ritkabbak es rovidebbek a tarsalgasok. Nagyon faj nekem es mondtam is nekik, higy ugy erzem kezdenek elfelejtetni, de azt mondtak buta vagyok, ez nem igaz. Persze nem all meg az elet azert, mert en eljottem, de osszeszorul a szivem ha rajuk gondolok. Nagyon egyedul erzem magam nelkuluk. Igazabol 10 honap alatt semmirol nem veszeltem senkivel. Ugyertem erzelmi dolgokrol. Amikrol a lanyok szoktak trecselni. Najo az elejen meg igen, de nem tartott sokaig. Es mikor meglatom, hogy epp elvannak valahol a nem reg megismert barati tarsasaggal (akiket utalok!! Pedid semmi rosszat nem tettek nekem), sirni tudnek. Hogyan kerekedjek felul ezen az erzesen? Nem akarom elvesziteni oket!