Hogyan váljak le lelkileg a legjobb barátomtól?

Fiúk vagyunk és irracionálisan erősnek érzem a kötődésemet a legjobb barátom iránt. (Heterók vagyunk mindketten, mielőtt bárki ezen élcelődne.)

Viszont én azt érzem, hogy függök tőle, hogy örökké a kedvébe akarok járni, örökké azt akarom, hogy együtt lógjunk stb. Mivel a nyomulásommal nem akarom megmérgezni a barátságot, így ezt nem éreztetem vele, annyi közös programot csinálunk, ami elmegy, amikor ő hív, vagy amikor spontán jól szerveződik valami.

A gond csak az, hogy felszínesebben kezeli ezt a barátságot nálam. Ez nekem baj, mert így engem frusztrál. EZ nem hibája neki, viszont az irreális kötődés nekem nem jó.

Ami miatt viszont racionális lenne eltávolodnom tőle az meg az, hogy ő olyan, hogyha megsért és reagálok, akkor kinevet, hogy "egyem az érzékeny lelkedet" ellenben, ha őt akár csak vélt sérelem éri, a dolgok letisztázása helyett képes napokig kerülni, nem állni velem szóba stb. Valahogy nagyon szelektív az igazságérzete. Magának sokat megenged, velem szemben pedig nagyon kritikus.

Megváltoztatni nyilván csak a saját hozzáállásomat tudom, a másik embert nem, ezért lenne jó egy "technika" arra, hogy elengedjem, leválasszam azt, aki nem méltó arra, hogy ennyire kötődjek hozzá.