Miért kell mindig csalódnom a "barátaimban"?

az emberek többsége önző és alkalmatlan barátnak, bele kell törődni. igaz barátot, akire számítani is lehet, borzasztóan nehéz találni.

eleve a legtöbb ember úgy "barátkozik", hány éves vagy, már ebből látszik, mennyire felszínesek az emberek.

Na látod, ezt nem kellett volna. Egy igazi barát nem kívánja a másiktól, hogy miután egész nap hányt, elmenjen bulizni csak azért, hogy ő jól érezze magát. Akit ennyire nem érdekel a másik, attól teljesen természetes, hogy utána otthagyja a pácban.

Neked pedig legyen annyi önbecsülésed, hogy ne akarj mindig, minden áron jót a másiknak! Hiába hiszed azt, hogy az örökös jóakarás nemes jellemet takar, valójában csak azt bizonyítod vele a többieknek, hogy gyakorlatilag bármire képes vagy, csak hogy elfogadjanak és szeressenek. Viszont az emberek jobban szeretik azokat, akik néha - nem mindig, csak ha a helyzet úgy hozza -, képesek őket visszautasítani. Ez ilyen.

Azt javaslom, ne teperj a többiek után, ne menj el betegen bulizni, ne akarj mindig mindenkinek jót akkor is, ha beledöglesz, akkor ritkábban kerülsz kellemetlen helyzetbe, és a többiek is jobban fognak becsülni.