Ti megbocsájtanátok a helyemben?

Teljesen tanácstalan vagyok... "legjobb barátnőmről" van szó (nevezzük X-nek). Óvoda óta elválaszthatatlanok voltunk, ezért is nem tudom, hogy mit kellene tennem. Még szeptemberben kezdődött a kalamajka. Egy volt évfolyamtársunkkal (akivel egyáltalán nem haverok) összefutottam a buszon, aki megkérdezte, hogy mi történt, hogy összevesztem X-szel, mert X azt írta neki Facebookon, hogy már hetek óta nem beszélünk személyesen, sőt, jóba sem vagyunk. Ehhez képest minden nap együtt mentünk reggel suliba (mármint egy busszal, nem egy suliba járunk). Arról nem tehettem, hogy amikor találkozni akartam, ő a pasijával volt, vagy hívni akart házibuliba a pasijához - de akkor nem mentem el, mert mindenki idegen volt, X meg gondolom nem velem lett volna elfoglalva.

Tudtam, hogy a srác nem hazudik, mert mindig mondogatta, hogy olyannak lát minket X-szel, mintha testvérek lennénk. Szóval miért is akart volna szétszedni minket? X-nél nem kérdeztem rá, mert a srác megijedt, hogy emiatt kavarja a kakit és tényleg összebalhézunk. Ezután minden happy maradt, közben X személyes okok miatt Pestre költözött, és csak hétvégente jár(t) vissza. Úgy kb. másfél héttel a költözése után egy másik volt évfolyamtárs mondta (úgyszintén nem haverok, csak gyakran jött velünk a srác egy busszal), hogy "Hallom X-szel már nem is vagy jóba". Felment bennem a pumpa, amikor megmutatta, hogy olyanokat írt rólam, hogy mielőtt elment Pestre mekkorát csalódott bennem, meg hogy nem vagyok neki igaz barátja. Írtam neki, hogy ez mégis mit akar jelenteni, mégis mit tehettem, hogy ezt mondja másnak. A válasza az volt, hogy "Jaj, semmi... csak kiakartalak hívni de te meg nem jöttél és megharagudtam. De megbeszéltük, nem emlékszel?" Ja igen, annyit mondott, hogy rosszul esett neki, és kész, nem volt semmi megbeszélés (egyébként nem azért nem mentem, mert nem akartam "elbúcsúzni", hanem mert házidogát írtam majdnem hajnal egyig és kialudtam magam). Kérdezgette, hogy ki mondta ezt nekem és találgatott, én meg azt se tudtam hogy sírjak vagy nevessek kínomban, mert szerintem akkor azoknak az embereknek is írt rólam ilyeneket. Hozzátette, hogy az is rosszul esett neki, hogy amikor júliusban hazajöttem a kórházból, nem az volt az első, hogy kihívtam - de persze elkezdett mentegetőzni, hogy akkor már nem haragudott amikor mondtam neki, hogy azért nem megyek el még egy hétig sehova, mert hagyni akarom a fogam helyét meggyógyulni, meg alig bírtam kinyitni a szám annyira görcsben volt (tudom, hogy nem igazán tartozik ide, de azt elakarom mondani, hogy a fogam gyökere ránőtt az állkapcsomra és ki kellett húzni és még hetekig kellett vissza járnom a kórházba tisztítás meg egyebek miatt). Na, szóval ezután egy ideig nem válaszoltam neki, mert olyanokat írt, hogy most megharagudtam-e, és csak jobban feldühített és mérgemben nem akartam semmit sem írni. Eltelt pár nap aztán egy "Na...ennyi voltál!"-lal letiltott, majd 4-5 nappal később feloldotta a tiltást és bombázni kezdett sajnálkozó üzenetekkel, küldött régi közös képeket, kérdezte hogy emlékszem-e milyen jó volt. Mondta, hogy sírt miattam és, hogy a barátját megcsalta Pesten és ő kitart mellette igazságtalanul is, erre persze majdnem rávágtam, hogy "basszus én nem egy fiú vagyok aki megakar b###ni, és én melletted voltam majd 11 éven keresztül, őt meg alig három hónapja ismered". Ezután már a fiúja is elkezdett írkálni, hogy bocsássak már meg neki, ő is felhozta ezt a megcsalásos dolgot, aztán már fenyegetett, hogy addig nem szál le rólam, amíg nem beszélek X-szel. Kb. két hete írtam X-nek, hogy felőlem leülhetünk megbeszélni a dolgokat, és megkértem, hogy állítsa a pasiját, hogy többé ne írogasson nekem. Ezt X úgy vette, hogy ki is vagyunk békülve. Szerelmecskéje írt, hogy amúgy nem akart kellemetlenkedni, csak kibékíteni, de mivel már kibékültünk, így békén is hagy... X ezután szinte alig írt Facen, csak küldött pár képet amik viccesek meg BFF idézeseket. Pár napja megkérdezte, hogy találkozunk-e a téli szünetben. Először megakartam kérdezni, hogy akkor nem tudna-e időt szakítani rám, ha ennyire fontos vagyok neki, amikor hétvégén jön le a pasijához, de csak annyit írtam, hogy "Oké, meg úgyis meg kell beszélnünk a dolgokat". A válasza az volt, hogy ne hozzam már rá a szívbajt, meg "Látom még haragszol :s"

Feltöltött egy képet, ami alatt írta a pasijának, hogy "2 nap és tali", tehát jön hétvégén vissza. Arra gondoltam, hogy ha akkor nem keres meg, akkor hagyom a fenébe. Az igazat megvallva, a nélküle töltött idő alatt egyáltalán nem éreztem úgy, mintha hiányozna, még örültem is, hogy egy ilyen embertől megszabadultam (mert ez az eset csak egy darab, többször van az hogy éreztetni próbálja, hogy jobb nálam és egy ideje egy qurv@n kívül mást nem is láttam magam előtt). Azért vagyok ennyire tanácstalan, mert eszembe jut a sok jó dolog, amin keresztül mentünk, mielőtt ilyen lett, és komolyan elgondolkodok, hogy tényleg megváltozna-e emiatt.

(Tudom, micsoda dráma :P )

Szerintetek mit kellene csinálnom?

16/L