Nehezen beszélgetek másokkal. Hogy tudnék ezen változtatni? (Bővebben lent! )

Általános iskolás koromban ki voltam közösítve, 1-2 alkalmi beszélgetőpartnerem volt, de barátnak nem nevezném őket. Csúnya is voltam, úgyhogy a csajozás sem ment, pedig nagyon erőlködtem, sosem akartam beletörődni, hogy egy nulla vagyok. Középiskolás koromban egy teljesen új helyre kerültem, megváltoztam, már nem vagyok zárkózott, vannak barátaim ( nagyon jó barátaim!!!) , és nagyon sokat tudunk hülyülni. Lányt azóta sem sikerült összeszednem, de magabiztos vagyok és az utóbbi időben volt pár pozitív visszajelzés, illetve a külsőmmel is elégedett vagyok. Az utóbbi időben azonban volt pár veszekedésem az ismerőseimmel, és sokat voltam egyedül, amikor is elkezdtem gondolkozni rajta, hogy vajon mit szeretnek bennem a barátaim annyira, hogy az egyik elgszórakoztatóbb embernek mondanak, pedig én nem nagyon szoktam csak úgy beszélgetni, általában mindig csak másra reagálok. Mindig is ismerkedős fajta voltam, de valamiért a random beszélgetések, témafelhozás nem megy, ha hosszabb beszélgetés formájában képes vagyok szórakoztatni valakit, az általában abból áll, hogy sztorikat mesélek - amik egyébként mindig szórakoztatnak.

Viszont most már elegem van belőle, hogy ha kettesben vagyok valakivel - és itt most nem feltétlenül barátnőjelöltre kell gondolni, mert egy szimpla ismerőssel is így vagyok - vannak akár percekig elhúzódó kínos csendek, én pedig nem tudok feljönni semmilyen témával, egyszerűen csak nem jön természetesen. Az utóbbi néhány buliban próbáltam megfigyelni azokat az embereket, akikre a többiek "rohadt jóarc"-ként utalnak, akiknek a társaságát keresik, és akik mindig megnevettetik/lekötik azokat, akikkel beszélnek. Nem igazán értem, hogy ők ilyenkor mire gondolnak, vagy hogy hogy bírnak előjönni folyamatosan témákkal. Tudom, hogy most mindenki azt mondja, hogy ez tehetség, és nyílván az, de valamilyen szinten biztosan "elsajátítható a jóarcság"