Már három barátnőmet is "elvesztettem" ugyanazon ok miatt. Mit tegyek, hogy ne legyen folytatás?

15 éves lány vagyok. Mivel az iskolában és a környéken nem vagyok valami népszerű (nem is hiányzik), csak egy barátnőm van, de ő a legjobb, tényleg ott van velem mindig, és segített a nehéz időkben..

Nehéz időim voltak, ami hosszú múltra vezethető vissza.

2013 nyarán egy többjátékos játékon (inkább szerepjátékokra való, vagy chatelésre, sok mindent nem lehet rajta csinálni). Találtam rajta egy magyar csoportot, jó kis összetartó társaság volt 10-től 24 éves korig játszottak rajta magyarok. Ekkor nagyon összebarátkoztam egy lánnyal, aki egy évvel fiatalabb volt nálam. Ebben az időben a még meglévő kevés barátomat is iskolából elhanyagoltam és most már nem is beszélek velük, csak a fentebb említett eggyel, ugyanis neki is megmutattam ezt a játékot, és ő is elkezdett feljárogatni rá, de mivel a gépe hamar szervizbe került, így sokáig nem tudott rajta játszani, helyette mindig a beszámolóimat hallgatta.

Szóval visszatérve a lányra, aki eggyel fiatalabb volt nálam, ő elég irigy volt, ha mással foglalkoztam, nem vele, akkor annyira féltékeny lett, hogy mindenkit megbántott, rám pedig megharagudott, utána szerencsére hamar kibékültünk, mindig. Viszont egy nap egy új gyerek jött a csapatba, egy fiú, akit valamiért mindenki utált. A lány egy ideig el volt tiltva géptől, én meg mivel nem tudtam mit utálnak a többiek azon a fiún, elkezdtem vele barátkozni. A lány visszajött, és nagyon megharagudott rám, amiért a fiúval barátkoztam, azóta nem beszéltem a lánnyal, ami engem nagyon megviselt.

Ez után a fiút valamiért egy évre tiltották a játékból, és hát a játékon kívül máshol nem tudtuk elérni egymást.

Ekkor jött a képbe egy másik lány, aki nálam 3 évvel volt idősebb, eleinte féltem tőle, de nagyon barátságos volt, vicces, jó fej meg minden.

Sokáig elvoltunk magunknak, de egy nap az a fiú megtalált engem Facebook-on és megkért, hogy lépjek be a felhasználóján a játékban, de mivel az IP-re tiltották, így én is tiltva lettem egy évre. Volt nagy szomorúság, de találtunk egy másik, nagyon hasonló játékot és ketten oda jártunk fel. Később jött a lány (akivel akkor voltam jóban, a 3 évvel idősebb) és eleinte elvoltunk hármasban, de később ők ketten nagyon rosszba lettek és képtelenek voltak egymást eltűrni. Szó szerint azon veszekedtek, hogy kivel legyek. Én sosem tudtam eldönteni kivel legyek, viszont időközben érdekes módon összejöttem a fiúval (igen, távkapcsolat), amit a lány nagyon nem díjazott, és szét akart minket szedni. Megértem, mert vele tényleg bunkó volt a fiú. Ez után választás elé állítottak, de ha az egyiket választom, a másik kilép az életemből. Nem tudtam dönteni, így egy "játékkal" döntöttem végül a fiú mellett. Lehet nem kellett volna, de ennek később jön jelentősége. A lány elment, azóta nem hallottam róla, én pedig enyhén depresszióba estem..és...hát vagdostam magam. Nem azért, hogy elvérezzek, csak azért, hogy fájjon nekem is, amennyire a lánynak fájhatott. Innentől kezdve máig nyomaszt a bűntudat és gyűlölöm magam emiatt.

Aztán a fiú és a legjobb barátnőm (a sulis, aki játszik a játékkal is) nagyjából helyre ráztak és újra boldog voltam. Ám mikor már teljesen feloldódtam, a fiú kórházba került és 2 és fél hónapig nem engedték haza, addig alig hallottam róla. Autóbalesete volt és súlyos fejsérülése, amit műtöttek is. Ez idő alatt én rendesen visszazuhantam a depresszióba.

Mikor hazajöhetett, sok mindenre nem emlékezett, de szerencsére majdnem minden visszajött neki. Nagyon megváltozott, eddig kedves volt, ekkor viszont már kicsit nyálas volt, de nem bántam.

Egész nyáron vele voltam (magyarul egész nyáron ültem a seggemen a gép előtt).

Újra boldog voltam, de nem kellett volna beleélnem magam, ugyanis szeptembertől kezdve (iskola miatt) egyre kevesebbet volt velem és az egyik haverját (aki lány) hozta a játékra, akivel mindig nagyon jól elvoltak, és mindig csak néztem őket, de sosem szálltam be a beszélgetésbe, hülyülésbe.

El telt egy év, 2014 októberében járunk, a tiltásnak vége, mehettünk a régi játékra, ahol sokan vártak és sokan nem. Bevallom nem volt valami jó, mert a régi társaságból alig maradtak, és a maradottak közül is sokan utálták a fiút, ezért engem is kerültek. Viszont az osztálytársam (legjobb barátnőm) és egy nagyon aranyos lány (ő vele tiltás előtt is nagyon jóban voltam) maguk közé fogtak, és mivel a fiú suli miatt csak hétvégenként tudott jönni, a lányokkal nagyon sokat voltam együtt, és így hárman nagyon jól megvoltunk, pedig azt mondják, a hármas barátság nem mindig jó.

Eközben a fiú kezdett egyre bunkóbb lenni, és hazudozott össze vissza. Aki a közelembe jött, azt elküldte a fenébe, így én csak vele lehettem, viszont velem mindig unatkozott, ezért azzal a mentséggel, hogy az anyja elküldi a géptől, elment más játékot játszani (ezt a lány haverjától tudtam meg). Megértettem, hisz nem vagyok valami szórakoztató. Kezdtem egyre eltávolodni tőle, de mivel "csak vele lehettem", így azzal az aranyos lánnyal is eltávolodtunk egymástól.

Most, novemberben, ennek a lánynak is betelt a pohár és azt mondta, hogy választanom kell, a fiú, vagy ő...Egyszer már átestem ezen, és nem akartam még egyszer, mert ezt megbántam, lehet jobban jártam volna, ha a lányt választom anno, és nem a fiút. Mondtam neki, hogy ezúttal nem fogok választani, erre ő teljesen elkeseredett, amit megértek, mert amit mostanában a fiú művel, az tényleg durva, már velem is bunkó. Bocsánatot akartam kéni a lánytól, de rólam nem árt tudni, hogy képtelen vagyok a másik elé állni és bocsánatot kérni, úgyhogy ez nem történt meg.

Mikor rájöttem, hogy már megint mit követtem el, mert ez már a harmadik nagyon jó barátságom, amit megmenthettem volna egy bocsánat kéréssel, de nem tettem, iszonyatos bűntudatot éreztem és utálatot magam iránt és akkor....ismét vagdostam magam, viszont most mint már "tapasztalt" ember, sokkal mélyebben és hatásosabb "fegyverrel". A cél megint az volt, hogy minél jobban fájjon és ezúttal kicsit sem kíméltem magam.

Mikor a legjobb barátnőmnek megmutattam a suliban, hogy már megint ezt műveltem magammal, ő szó szerint sírva fakadt.. :/

Tudom elég hosszú, de nem tudom már mit csináljak, most a legnagyobb bajom az, hogy gyűlölöm magam, és nem tudom hogyan, de késztetést érzek az iránt, hogy újra és újra vágjam magam. Most, az utóbbi eset óta még egyszer jól magamba vágtam, a második próbálkozásnál a testvérem akadályozott meg benne.

Úgy érzem nem fáj eléggé, ennél nagyobb fájdalmat okoztam így összességében és attól tartok már nem tudom jóvá tenni. Lehet hogy beleőröltem ebbe az egészbe..

Kérlek, ha nem is segítetek, legalább a véleményeteket írjátok le, hátha kicsit megnyugszom...Köszönöm.