Mit tegyek most?

15/F vagyok.

Most kezdtem a középsulit.

Egy általános iskolás osztálytársammal kerültem egy osztályba. Már akkoriban is "furcsa" volt, de most, hogy még több időt vagyunk együtt (ugye busz...stb.) így még feltűnőbb lett, hogy igazából mi nem is vagyunk barátok.

Én nagyon csendes vagyok, ő ellenben, ha teheti folyamatosan mondja a perverz, mocskos gúnyolódó "vicceit". Nekem személy szerint pont, hogy nem gyakran mond ilyeneket.

Szóval, azt vettem észre, hogy jó vagyok neki olyankor, amikor egyedül eltévedne az "idegen" városban, iskolában, amikor meg kell adni a leckét, de igazából ennyi.

Persze, most mondhatjátok, hogy ez egy korrekt "érdekbarátság", de nekem ebből semmi hasznom nincs.

Én egyedül is eltalálok a megállóba, nem hiányzok olyan okokkal, hogy "tiszta sár volt az út, nem lehetett elmenni a buszhoz", ezért nem kell elkérnem a leckét, és viszek magammal telefont, hogy ne mástól kelljen minden percben az időt megkérdezni.

Én nagyon jószívű és sokat lenyelő gyerek vagyok, ezért még így is elfogadnám a dolgot.

De az, hogy már-már szó szerint "ellopja" a barátaimat, az már kicsit zavaró.

Mivel új osztály, új emberek.

Én a saját kis csendes ismerkedős módszeremmel szerettem volna beilleszkedni, ami pár embernél sikerült, de már a második napon, mikor az egyik gyerek odajött hozzám, mert kérdezni akart valamit, haverom rögtön elkezdett beleugatni, a szokásos poénjaival.

És utána már természetesen el van felejtve, hogy a gyerek kérdezni akart tőlem...

Nem szeretnék megint a "Laci haverja" lenni, hanem Gábor szeretnék lenni (a neveket csak kitaláltam).

Ha kettesben vagyunk, általában csak pár aktuális dologról van szó, akkor is legtöbbször ő kérdez tőlem, hogy ez mikor lesz? erre mit kell csinálni?... stb.

Majd, ha egyszer talán egy értelmes beszélgetés kezdődne, ő visszaviszi a normál szintre, az szekálással... Persze, itt nem kell durva dologra gondolni, de elég idegesítő már, hogy a nővéreimet, azért mert kitűnő tanulók kifigurázza.

Persze, gondolom várja, hogy én is oltsak vissza, de úgy vagyok vele, hogy minek, és nem is nagyon tudnék...

Vagy például, ha focizunk és csinálok valamit, ami nem rossz, de nem is egy Zidane megmozdulás, akkor rögtön szól, hogy ezaz Gábor, büszke vagyok rád.

Illetve, ha mással beszél, és mondja a baromságait, engem előttük soha nem olt be, mert, hogy fél tőlem...

És ezt viccesen elő is adja, ami elég zavaró.

Mindenki mással normális, csak velem nem.

Arra gondoltam, hogy irigy rám, de mire?

Gondoltam rá, hogy egyszer, mikor megkér, hogy kísérjem el bérletet venni, majd felszállunk a későbbi megállónál, akkor mondom neki, hogy de én itt szeretnék felszállni, de aztán valahogy úgy jönne ki, hogy én vagyok a rossz, mert ennyit nem vagyok képes megtenni érte, illetve, sajnálnám is...

Mit tegyek szerintetek? Beszélni nem nagyon lenne jó vele erről, mert egyrészt gáz lenne a beszélgetést, másrészt nem tudok beszélni normálisan előtte, mert félek, hogy beolt, harmadrészt pedig elviccelné.

Még talán fontos megjegyeznem, hogy ő roma, én pedig magyar vagyok.