Meg az,hogy a parotokkal mar anorexiasan "jottetek ossze",vagy egeszsegesen,es utana estetek bele a betegsegbe(ha a 2.,hogyan viselte a parotok)?
Tenyleg nagyon bocsi a kerdezotol.
2014. nov. 3. 12:14
Hasznos számodra ez a válasz?
2/8 anonim válasza:
Párom nem volt/nincs.
A családomat teljesen tönkretettem, kikészítettem lelkileg, idegileg az aggódás, a viták, a veszekedések, a sok hazugság miatt. Tehetetlenül kellett végignézniük, ahogy majdnem meghalok. Nagyon megviselte őket. Az anorexia hazuggá és önzővé teszi az embert.
A barátaim sorra elfordultak tőlem, de így legalább letisztult, hogy tényleg ki is az igazi barát. Maradt 2. Sajnos őket is tönkretettem az aggódással.
2014. nov. 3. 14:52
Hasznos számodra ez a válasz?
3/8 A kérdező kommentje:
Köszönöm a válaszod, remélem már rendben vagy.
2014. nov. 3. 15:10
4/8 anonim válasza:
Nem vagyok én sem érintett, viszont azt gondolom, nagy általánosságban az anorexiásoknak nincs párjuk, a társas kapcsolataik pedig a betegség következtében leépülnek. Ismerek anorexiást, aki már jól van, az életéért kellett küzdeni, ez évekkel ezelőtt volt. Már rendezett életet él, de párja még mindig nincs, kevés baráti kapcsolata van. A család nagyon aggódott érte, pszichológus segített a lánynak és a családtagoknak is.
2014. nov. 3. 15:31
Hasznos számodra ez a válasz?
5/8 anonim válasza:
Köszi...kb. 1,5 évig rendben voltam (az újraélesztés-kórház-terápia-feltáplálás után), de kb. fél éve csúszom vissza...most 43 kg vagyok (akkor 30,5 voltam), és folyamatosan harcolok magammal és a bűntudattal, hogy még egyszer NEM TEHETEM ENNEK KI A CSALÁDOMAT!! :(
2014. nov. 3. 16:14
Hasznos számodra ez a válasz?
6/8 A kérdező kommentje:
Köszönöm a válaszokat! A félelmem beigazolódott. A barátom küldött el a pszichiáteremhez (elég sokáig jártam hozzá más okból), mert szerinte beteges dolgokat csináltam. Kiderült, h még nincs anorexiám, de már az csoda, hogy van havim. Nálunk is hasonló a helyzet, a barátom töm, mint a libát... Látom rajta, hogy ideges és csalódott. A barátnôim tehetetlenek. Félek elveszítem ôket. Még nem jutottan odáig h hazudjak, de a küszöbén állok.
2014. nov. 3. 21:52
7/8 A kérdező kommentje:
Esetleg beszélgethetnénk? Nem akarok még méllyebbre csúszni ebben, jó lenne, ha megosztanád velem a történetet. Nem akarok beteg lenni, de nem találom a visszautat.
2014. nov. 3. 21:54
8/8 anonim válasza:
A családom nem tudott a problémámról nagyon hosszú ideig. Kb az összes emberi kapcsolatom leépítettem, szép módszeresen, rettegtem az emberektől, a barátaim próbáltak volna segíteni, de nem hagytam.
Anorexiásan jöttem össze a barátommal -bár akkor épp valamivel jobban voltam -, de volt egy nagyon durva időszak vele, amikor a szokásos szar még szarabb lett, nagyon erős szuicid késztetéseim, pánokrohamaim voltak. Akkor kórházba kerültem, a kedvesem végig kitartott mellettem, habár az egész egy rémálom volt, nagyon sok fájdalmat okoztam neki :( A barátaim akkor sajnálgattak, de erre annyira nem voltam kíváncsi, velük nem sikerült megmenteni a helyzetet.
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik. Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
válasza: