Ti "befogadnátok" egy barátot?

Fiatal nőként megtettem, ezt amit irsz a barátnőmmel, ő volt az aki mindezek után X összeg csúszópénzt fogadott el, és árult el és megpróbálta a munkámat megkaparintani.Azt a munkámat amiből neki is segíteni tudtam.

Elszegényedne, akkor be kellene fogadni, mert nem szép dolog cserben hagyni ilyen állapotban valakit, ám azt is figyelembe kell venni, hogy kiben mi lakozik, és az utóbbit meg csak te tudod.....

Én biztos, mert én is voltam hasonló helyzetben, és engem is befogadott a legjobb barátom, de persze csak akkor, ha tenylegwlezdene magával valamit.

Igen. Egyszer megtettük ezt egy barátunkkal, annak elég csúnya vége lett (még ő sértődött meg ránk, hogy fél év után szóltunk, hogy egy kis privát szférára szükségünk van, mert nem elég, hogy egy lakásban voltunk, mindig és folyamatosan velünk volt a nappaliban vagy a konyhában is, és nem volt magánéletünk, házimunkában nem segített, bevásárolni nem vásárolt be, pénzt nem kértünk tőle, de nem is ajánlotta fel, majd ezek után előadta, hogy milyen szemetek voltunk vele, elköltözött és azóta nem nagyon áll szóba velünk). Szóval ennek ellenére megtenném újra, de világosan felállított szabályokkal az elejétől fogva. :)

Ha befogadod akkor még az elején tisztázzatok MINDENT.

Ha igazi barát, akkor természetesen.

Kizártnak tartom, hogy azzal segítenék, ha eltartom. Elég megalázó lenne neki, ha bármit tennék helyette, hiszen nem vagyok az anyja. Ha nincs hol laknia, befogadnám egy előre megbeszélt időre, bízva abban, hogy közben keres/talál munkát.