Van olyan, aki barátok nélkül éli napjait, de szeretne barátra szert tenni? Mit gondolsz, miért nem oldódik meg ez a helyzet?

Az iskolai barátok mindig elkallódtak, most meg azt sem tudom merre keresgéljek.

24n

Én is hasonló cipőben járok :)

Olyan barátaim nincsennek kikért tűzbe dobnám a kezem , néha találkozok barátnőimmel elmegyünk ide oda , néha bulizni is de ennyi. Senkre nem tudok számítani , ha "valamelyiktől kérnék egy szelet kenyeret " hagynák hogy éhen haljak.

De hogyha tőlem kérnek valamit nem mondhatok ellent. Így szokott ez lenni :-)

Meg mintha annyira nem is vágynék rá...magamnak való vagyok , csak a saját világomban érzem jól magam.

Ez van.

19/L

Mert nem jó emberekkel vagyok körül véve,akik csak kihasználják a másikat,kibeszélik a másikat stb.

És a környezetem egy önző nárcisztikus személlyé tett,már csak a saját érdekeimet nézem :)

Van egy-két barátom itt is, de az igazi barátaim az ország különböző pontjain vannak és ritkán látjuk egymást. Persze a technikának hála szinte napi kapcsolatban tudunk lenni, de az azért mégsem ugyanaz, mintha az ember személyesen beül valahová beszélgetni.

A legnagyobb oka, hogy sokan az egyetem alatt megszereztek pár barátot, akiknek "mennyiségével és minőségével" elégedett és nem kíváncsi másokra, így nem is keres úgy ismerettségeket. Zárt csoportok vannak és nem szívesen veszik be az új embereket. De ez érthető.

31n