Az emberek félnek mély baráti kapcsolatokat kialakítani? Vagy csak én vagyok ilyen szerencsétlen?

Nyílván, hogy félnek.

Én is félek. Félek a csalódástól, a fájdalomtól, félek, bízni, félek szeretni. Ez van...igen, félük ilyen barátságok kialakításához.

Én nem félnék, ha a másik is nyitott lenne és érezném, hogy nem ítélkezik esetleg.

Nehéz sajnos igazi barátokat találni, főleg ahogy idősödik az ember.

Egyetértek,nagyon nehéz.Én és a férjem azok a tipusok vagyunk,akik egy jó szóért a gatyájukat is odaadják.Most vagyunk 40 évesek,de eddig mindenkiben csalódnunk kellett.Pedig etettünk kutyát,macskát,míg nyaraltak,elfuvaroztuk a gyereket hónapokon keresztül az oviba,iskolába,és még rengeteg mindent megtettünk, mégis mindig az lett a vége hogy csalódnunk kellett, és el lettünk felejtve.

Nincs annál rosszabb mikor teljesen odaadod mindened valakinek,vagy valakiknek és ők egyszerűen eldobják.

Most már nem keresünk senkit,mert rájöttünk hogy ha az élet úgy hozza,akkor még eljöhet.De nagyon sokszor érzem magam magányosnak barátnő nélkül,ill. hiába alkotunk mi is egy családot,két gyerkőccel,jó lenne egy hasonló család barátsága.Mondjuk nem olyanra gondolok ahol abból áll a barátság hogy havonta egyszer találkozunk,és villogunk egymásnak az új kanapéval,meg az új tv-vel... :-)

Lehet, hogy van aki fél. Lehet, hogy nem téged akar olyan személynek, akiben nagyon megbízik.

Én is sokat csalódtam speciel, de nem tudok nem nyílt lenni. :D Ugyan úgy megnyílok másoknak, persze csak akkor ha fontosabbak lesznek. De velem is ilyenek sokan. Legalábbis én így tapasztalom. :)