Már kezdem azt hinni nincs reményem Elegem van mindenből. Voltak barátaim és mindenki magara hagyott. Mostmár teljesen egyedül vagyok és nem bírom a magányt. Mit tegyek?

Remény mindig van.

Attól, hogy "otthagytak a semmi közepén" még a barátaid lehettek, csak lehet hogy az élet elsodorta, mondjuk más országba vagy az ország más részére, ilyen velem is megesett nem egyszer. Keress új barátokat, igaz nehéz megfelelőt találni, de ha nyitott vagy előbb-utóbb csak találsz olyanokat akikkel tudsz beszélni eljárni.

10/0

=-)

Akkor ezek nem barátok hanem szemét ge....

A másik lehetőség, hogy valamiért nem kedveltek. Nem vagy kötözködős a barátaiddal? Vagy valami? Mert van akinek ez nem jön be.

Volta aki emiatt távolodott el tőlem, mert hát szeretek piszkálódni, de van akit nem zavar.

Bonyolultak a kapcsolatok. Utálom őket. Sosem tudni ki mit gondol, hogy érez, és mit akar. Néha még te magad sem tudod mit gondolsz, vagy mit érzel igazán, és a végén annyira összekuszálódik minden a fejedben hogy inkább megszünnél létezni csak ne kelljen kigobózni. Nálam mindig ez van.

Sajnos az információ hiány miatt ebből nem lehet megállapitani mi a baj, hiszem pl nem tudni hogy a te hibádból hagytak-e el a barátaid? Egyáltalán elhagytak-e, vagy csak te érzed úgy hogy elhagytak. Ki tudja.. Én is hasonló probklémákkal küzdök és mindenn nap ezen jár az eszem, hiszen fel sem tudom mérni hogy mekkora a probléma, tényleg jogosan depizek, vagy csak felfújom a dolgokat. Szerintem menj el pszihológushoz, vagy nézz filmeket amik kikapcsolnak, az idő majd megold mindent. Én is ezt mondom magamnak, aztán ki tudja. Egyszer fenn egyszer lenn, valahogy kijutsz a gödörből, ne add fel :)