Van itt ilyen ember?

Én is ilyen vagyok, középsuliban bizonyos okok miatt nem tudtam teljesen beilleszkedni a közösségbe és ez a mai napig nem sikerült teljesen. Sokszor a képzeletembe menekülök, ilyenkor szabadnak érzem magamat, úgy érzem nincs semmi kötöttség, utálok visszaugrani a valóságba. Ugyanez van az álmaimmal is. Néha sokáig bámulok a semmibe, sokszor bolondnak néznek, pedig csak élvezem, hogy a fejem teljesen kiürül és nem jut át semmi a valóságból. Általában nem szeretek bekapcsolódni a beszélgetésekbe, csak megfigyelni azokat. Egyedül pár közeli barátommal tudok rendesen beszélgetni és viccelődni, ha már kettőnél több idegen van a közelben sokszor ez is nehezemre esik.

A beteg gondolatokról annyit, hogy sokszor álmodozok életre menő harcokról, halálról. Régen ezt a vágyamat küzdősporttal elégítettem ki, csak sajnos abba kellett hagynom.

Amúgy megnyugtathatlak, ha te is ilyen vagy pszichológiai értelemben tuti nem vagy normális. Keress fel egy orvost, lehet nekem is azt kéne tennem.