általánosban engem közösítettek ki, gimiben meg én nem tudok beilleszkedni. /Ilyen is lehet? /

Általánosban az osztályomban volt 1 lány aki már 10 évesen sminkelte magát, többször átfestette a haját és műkörmöket viselt (persze ezt nem mind 10 évesen, csak akkortól kezdte). A többiek /kivéve engem/ csodálták és imádták őt, mert mindig ő állt a központban. Majmolták, átvették az öltözködési szokásait, még a röhögését is utánozták /mint vvSeherezádét a VV5 után/. Mindenkit maga mellé állított, engam kivéve, mert én nem akartam senkinek sem minden óhaját lesni és majmolni őt, ezért szépen kiközösítettek. Ha odamentem egy 4-5 főből álló bandához h kicsit beszélgessek, máris elküldtek onnan. Tesi órán csak nekem nem volt párom, /végülis valakinek nem lehetett mert 15-en voltunk lányok(de hogy pont mindig én:(/ Szóval sosem bántottak, csak soha nem szóltak hozzám. Az orrom előtt beszélték meg pl: hogy hova mennek a hétvégén, meg kinek a születésnapi bulijára. Totál levegőnek néztek az osztálytársaim. Aztán az utolsó évben, 8. osztályban észrevették nagyon visszahúzódó lettem, nem mertem szólni nagyon, és amolyan élő céltáblának néztek. Bedobták a szemétbe a táskám, aztán mikor sírva mentem be órára, mert ami benne volt az eltört, ők csak röhögtek rajtam, a többiek meg ferde szemmel néztek rám, majd elfordultak, úgy mintha nekik semmi közük nem lenne hozzá. Kínainak csúfoltak, és amikor nem vettem tudomást a sértésről hanem próbáltam elszökni a lenéző szemektől, felpofoztak. stb...

Gimiben viszont én nem tudok beilleszkedni rendesen. Sajnos nincsenek barátaim mert, de ennek ellenére mindenkivel jóban vagyok. Szeretem az animéket, mangákat, a rock zenét, az emo bandákat (pl Black veil brides) de sajnos hozzám hasonlóval nem találkoztam az osztályban, emiatt erről a szenvedélyemről nem tudok beszélni senkivel a suliban, pláne nem otthon. Több oka van annak h nem tudtam rendesen beilleszkedni. Vannak olyan dolgok amiket az osztálytársaim folyamatosan csinálnak, ám én nem. Mivel én nem tartok velük, így hát nem is alakul ki semmilyen barátság.

1)Állandó bulizás minden hétvégén, züllés, részegség, másnaposan suliba menni. Hétfő reggel első téma: "Azt a k**va de be voltam b**va!!"

2)Állandóan csak a facebook a téma, az hogy ki mit kinek hogyan mikor hányszor és hogy írt, posztolt

3)10ezer ft parfüm, csili-vili óra, ékszerek, teló és ruhák. IMÁDNAK ezekről beszélni.

Nem tudom, én ennél azért erkölcsösebbnek gondolom magamat, és inkább maradok 4 éven keresztül magányos az osztálomban, minthogy olyan plázacica legyek mint egyesek.

Ezt gondolom, és ezt tartom helyesnek, de valahol mégis úgy fáj és ahogy most ezt írom...próbálok nem sírni.

Ha van hozzá valamilyen tanácsotok, pozitív/negatív véleményetek, vagy bármi ami eszetekbe jut nyugodtan írjátok meg! :)