Hogyan engedjük el a "barátainkat"?

Volt egy barátnőm. Szinte testvérek voltunk, amióta megismerkedtünk. Habár ez nem volt túl sok ideje (2,5 éve), mégis, az első pillanattól fogva tudtuk, hogy passzolunk egymáshoz . Megláttam és tudtam, Ő lesz, akit öreg koromban sem fogok elfelejteni. Jól is ment minden , de kb. 1.5 év után egy 3. lány el kezdett közénk furakodni. Naívan hittem benne, hogy megleszünk hárman is, de egyszer csak azon kaptam magam hónapok múlva, hogy a 3.-al versengünk a barátnőmért. "Tartottam is a frontot" (=nem figyeltem a másik lányra) egy ideig.

Akkor adtam fel, amikor kiderült miket beszélnek rólam a hátam mögött ketten. Minden titkom, szokásom kibeszélték, majdnem minden cselekedetem kritizálták, olyan undorító dolgokat mondtak rólam. Hihetetlenül fájt. Rá sem ismertem a barátnőmre. De nem mondtam el nekik, hogy mindent tudok. Nem borultam ki előttük. Csak szépen lassan "leléptem". Az a baj, hogy így is minden nap találkozunk (egy suliba járunk, bár most hálisten nyári szünet van), és (majdnem) ugyanúgy beszél velem, mint régen. De közben a hátam mögött mindent kibeszél. A bolondját járatja velem. Mégsem tudom elengedni, annak ellenére, hogy tudom, hogy ez a helyzet nem fog változni :( El akarom, tudom, hogy ez így rossz, de képtelen vagyok rá, nem tudom miért.

Ti hogyan engednétek és felejtenétek el az ilyen "barátnőt"?

Bocsi, hogy ilyen hosszú lett, de jól esett magamból így, fél kettőkor kiírni.

A normális válaszokat előre is köszönöm!