A barátainkat mindig mi választjuk?
Van egy olyan problémám, hogy aki szimpatikusnak tűnik elsőre, azzal kedves vagyok, úgymond barátok leszünk pár beszélgetés után, mire rájövök, hogy milyen, hogy nem szeretnék vele barátkozni, hanem inkább valaki mással...és az a baj, hogy nem tudok távolságot tartani...se megakadályozni azt, hogy ez a barátság tovább erősödjön: ha odajön, ugyanolyan kedves vagyok vele, mintha tovább akarnám erősíteni ezt a barátságot, egyszerűen nem tudok másmilyen lenni....
Belül meg közben szenvedek, hogy mással akarok barátkozni. Alapból nincs sok barátom, de alig van olyan, akit tényleg nagyon szeretek és nagyon jó vele lenni...
Miért vagyok ilyen? Mi a baj velem? Nem vagyok normális...:(
Van az a mondás, hogy :Madarat tolláról, embert barátjáról ismerhetjük meg."
Ez rám nem igaz...és mindenki másra meg igen(?).. :(
Legszívesebben sorba állítanám az összes barátomat, és megmondanám, h "veled igen, veled nem, veled sem szeretnék barátkozni" De persze ilyet nem lehet csinálni...
Barát az aki jóban-rosszban melletted áll mit a cövek és az utsó falatját is megossza veled/vagy neked adja, ha a helyzet úgy kívánja.
Haver az, akivel jó eldumálni, és eltölteni az időt, beszélgetni, de pontosan tudod, hogy ha helyzetbe hoznád(tudatosan) akkor az egyéni érdeke győzne, a te érdekeddel és segitéseddel szemben.
Ismerős pedig, akitől nem vársz semmit, de van olyan szinten, hogy tartsd annyira embernek, hogy elviseld a közeledbe, és beszélgess vele.
A többiek idegenek.
Ha ez alapján szóród ki az embereket magad körül-nyersz.
Van egy mondat:
"Szerelemben és háboruban minden fegyver megengedett"
Aki ezt kimondja/leirja a száján/kezével, azt lépd át, egy szó nélkül. Bármilyen kedves, bármennyire is cukinak tűnik, bármennyire is előadja, hogy ő a tuti megbizható ember. Egyszerűen lépd át, mert kb. ennyit ér az illető.
Köszönöm az eddigi tanácsokat, várom a többit is :)
Van egy osztálytársam, aki most nagyon rám akaszkodott(nem csak miatta tettem fel a kérdést)...kicsit különc volt, nem igazán szólt hozzá senki, én meg igen mert szimpatikus volt, meg kicsit sajnáltam is...és az első beszélgetés alapján még szimpatikusabb lett(volt több közös témánk), de aztán...aztán egyre inkább nagyon nem, és én már egy ideje soha nem megyek oda hozzá beszélgetni, de ő az első beszélgetésünk óta követ, örül, h van egy barátja, én meg már alig bírom elviselni...nagyon megutáltam egy csomó dolga miatt, komolyan, és ráadásul aki vele meglát, annak rólam is megvan a véleménye....
Ne értsetek félre, én adtam neki esélyt, nem a külső alapján ítéltem, de belsőleg is nagyon nagyon fárasztó és idegesít ha a közelemben van, "rámakaszkodott"...és nem tudom mit tegyek...nem akarom megbántani, de ő nem veszi az apró célzásokat, állandóan hívogat, írogat, ha meglát kb futva jön hozzám...mit tegyek?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!