Vannak még olyan emberek? (. )

Hát nekem nincsenek barátaim de nem is szeretnék.

Azért alakult így mert nem tudják elviselni a stílusom.

Engem nem érdekel senki véleménye, mindig azt teszem amit jónak gondolok. Nem törődök mások érzéseivel és nem akarok senkinek se megfelelni. Amíg megakartam felelni mások elvárásainak voltak "barátaim" de nem voltam boldog. Most hogy nem akarok megfelelni senkinek nincsenek barátaim viszont boldog vagyok!!!

Én már kisgyerekkoromtól elkezdve csendes, visszahúzódó lány voltam. Kövérkés gyerek voltam, amiért semmi önbizalmam nem volt ezért a kövér gyerekeket/embereket a társadalom (hiába mond bárki bármit) nem fogadja be, kitaszítja. A zártságom, csendességem miatt nem közelítettek hozzám az emberek, én meg nem mertem.

Egy barátnőm van, de vele is csak amolyan tessék-lássék a barátságunk. Úgy szeretnék olyan embereket megismerni amilyen én vagyok, akikkel tudok beszélgetni tartalmasan, de még nem találtam.

Én is ezt a tábort erősítem. Igazából én nagyon vágyom barátokra, de egyszerűen nem tudok beszélgetni vagy hosszan fenntartani a kapcsolatot. Ezért is mentek tönkre a régiek, vagy mert (nem tudom mit) elszúrtam és el lettem küldve "oda" vagy simán kritizáltak külsőre. Ez leverte az amúgy is alacsony önbizalmam, így már a kinézetem miatt sem próbálok barátkozni.

Most pl. itt a nyár, munkát nem találok (nagyon elzárva élek és a közelben nincs munkalehetőség és távolabb ha járnék, akkor kb. semmit se keresnék, mert rámegy az útiköltségre, de minden nap keresek azért) és félek, h ez a nyaram is úgy fog eltelni mint a tavalyi is : itthon voltam és egyedül, magányosan tengettem a napjaimat.

Szeretnék én is úgy bulizni, nyaralni menni mint mások vagy csak vkivel elmenni vhova, de egyedül engem felemésztenek a gondolataim és amúgy is depire hajlamos vagyok, szóval...

21/L