Csak szerintem álszentség? Itt a barátság vége?

3 éve, ahogy a gimibe kerültem lett két legjobb barátnőm. Egy ikerpár. Az egyikükkel mindig is jobban voltam valamiért. Nagyon jól kijöttünk, rengeteg témánk volt, sok hasonló dolgunk, mindent meg tudtunk beszélni gátlástalanul. Ez legalább két évig tartott. Furcsa volt egy kisit mert engem anyukám mindig elég szabadon fogott, elengedtek mindenhová amikor csak akartam. De megbízható vagyok és nem kavartam el semerre. Az ő szüleik viszon egyetlen kis tündérkéjükként kezelték őket mindig. Mindig mindenük megvolt, előre biztosítva a jövőjük, a pénzük az egyetemre mindenhova. Két évig még együtt-együtt töltöttünk pár alaklmat,de mindig rossz volt hogy alig lehet velük valahová menni. Aztán személyes okoból az egyik ikerrel megromlott a kapcsolatunk, ne is köszöntünk egymásnak. Az iker akivel jobban voltam folyton panaszkodott nekem, hogy a nővére irányítani akarja, hogy utálja, hogy egy szobában laknak, hogy sosem lehet külön barátnője. Aztán személyes okoból az egyik ikerrel megromlott a kapcsolatunk, ne is köszöntünk egymásnak. És akkor mondtam a kisebbiknek, hogy itt vagyok, csak a te barátnőd, senki másé, te vagy a legjobb barátnőm. Egy ideig működött is, aztán betársult egy talán kissé identitászavaros fiú a köreinkbe (modell szeretne lenni és nem érdekelték a lányok) egy szóval hirtelen ő lett az aki érdekli az ikreket még a kisebbiket is. Egyre kevésbé eszélgetett velem, már nem akart velem vásárolni jönni és semmit. Aztán megpróbáltam becsatlakozni, vagy egy évig rendben volt minden négyesben lógtunk mindig. Aztán most hirtelen az ikrek nagyon jóban lettek és én szépen szólva is le vagyok szarva. Nem keres, nem hív, nem ír, nem beszélgetünk, nem figyel rám, nem akar jönni sehová és most hirtelen ami nagyon rosszul esett hogy volt a fiú szülinapja és boldogan jött hozzám a barátnőm, hogy mennek moziba és pizzázni meg vásárolni. persze engem a kutya se hívott. Megkérdeztem hogy én is mehetek. A fiú mondta hogy ha szeretnék nyugodtan ő kifizet mindent. Megkérdeztem később a barátnőmet is mire azt a választ kaptam hogyha van pénzem meg annyira akarok tőle mehetek. De látszott az arcán a kelletlenség. Egy ideig próálkoztam beszélgetni, témát találni, írtam neki....de őszintén már elegem van. Nem is zavarna annyira ha lenne más ilyen (volt) jó barátnőm mint ő de nincsen. Sokmindenkivel tudok beszélgetni, senkivel sem vagyok rosszban, mindenki kedves velem meg rendes. De alig van ember akivel beszélni tudnék. 2 éve van egy barátom, jövőre tervezzük az összeköltözést de azt veszem észre hogy mindent neki mondok el és szerintem kicsit őt is frusztrálja.

Mit tehetnék? Valakivel volt már ilyen? Keressek új barátságot vagy harcoljak még ezért a régiért? El sem tudom mondani milyen jó barátnőm volt:(