Tényleg elkéne mennem pszichológushoz?

Ha összebarátkozok valakivel/mármint ilyen komoly "LB" barátság/,szinte alig lehet levakarni róla. Lassan már a nyakán csüngök. Ha levegőnek tekint, leráz valaki más miatt, beidegesedek, úgyérzem, mintha csak érdek barátság lenne. Ha megszakítjuk a barátságot/pl az én esetemben: elköltözik/, nagyon nehezen közeledek másokhoz, nem bízok bennük me annyira, nem nagyon megyek el velük sehova(mondhatni a telefonom és a zene világába zárkózom). Úgy tekintek magamra mint egy "kirekesztettre".

Lassan már az sem érdekelne, ha az 'útálóim' lelöknének a lépcsőn. Máskor viszont bárkit megtudnék folytani egy kanál vízben. Azthiszem hangulatingadozásom van. Ez általában kihat a beszédstílusomra is, így még bunkóbb leszek a 'barátaimmal'.

Egyik kérdésemnél is megemlítettem ezeket+a paranoiámat/úgyérzem mintha mindenki figyelne ésvagy rólam beszélne. A válaszadók szerint elkéne mennem pszichológushoz. Ez most akkor a barátnőm elvesztése miatt van? Az nem érintett meg anyira... Vagy ez lehet a szüleim válása miatt is? Tényleg bediliztem?