Jogosan vagyok pipa a barátnőmre?

Legjobb barátnőm kiköltözött külföldre, hogy tudjon egy kis pénzt meg tapasztalatot szerezni. Amíg nem találta kint a helyét, és nem mert ismerkedni senkivel, mindig rajtam vezette le a rossz kedvét illetve a negatív tapasztalatait. Én próbáltam innen a távolból is támogatni, biztattam és elláttam tanácsokkal. Egy ideje azonban túllépett a kezdeti nehézségeken, nem csak munkát és barátokat sikerült találnia magának, hanem párt is. Azóta sosincs ideje velem beszélgetni, pedig én mindig ugrottam, amikor olyan volt a szitu. Nem azt mondom, hogy nem gondol rám, mert gondol, de ahhoz képest, hogy mennyit törődött velem, és mennyi mindent kaptam tőle, keveslem azt a pár sort, amit mostanság kapok. Vagy amit én írok, elolvassa, és vagy nem válaszol, vagy csak fél nap múlva reagál rá éppen valamit. Mástól egyáltalán nem bántana, de tőle igen, mert amíg itt volt alig bírtunk egymástól elszakadni. Együtt is laktunk, és akkor is mindig kommunikáltunk, amikor valamelyikőnk kilépett az ajtón. Mindent megosztottunk egymással, de így mire arra kerülne a sor, már rég elfelejtem, vagy túl vagyok rajta, és így kezd felszínessé válni a dolog. Mintha egy kicsit elfelejtett volna az új barátai mellett, pedig tudom, hogy nem akadályozhatom az ismerkedésben, és másképp nem is lehet bírni egyedül. Szerintetek jogosan érzem a megbántottságot?