Miért nem találok egy normális barátot?

Én is itt vagyok. :D

Én most konkrétan úgy ballagtam el a suliból, hogy nulla baráttal. Általában mindig az van, hogy valaki életében csak sokad rendű személy vagyok, szóval ha az illetőnek szüksége van valamire, akkor én vagyok az első, akit megkeres, de ha nekem... :D Nem beszélve a sok alattomos, színészkedő emberről. Inkább vagyok egyedül, mint ilyenekkel körbevéve. És reménykedem, hogy belebotlok már egy tényleg barátnak nevezhető barátba. :)

Nem akarlak meg gyanúsítani.

De ha elhagytak vagyis találtak mást,az attól is lehet,hogy tőled nem kapták meg azt a barátságban amire szükségük volt.

Persze ez csak egy tipp.Ha többször történik ilyen időnként magába kell,hogy nézzen az ember.

Én is sokszor így voltam és elgondolkoztam,hogy mit csinálhatok rosszul,mert nem feltétlen csak a másik fél a hibás.Aztán rájöttem,hogy túl hamar szavazok bizalmat az embereknek,túl hamar engedek meg ezt azt stb .Aztán kicsit változtattam azon és sokkal tartózkodóbb,kevésbé nyílt voltam.Aztán csak egy bizonyos idő múlva kezdtem bízni,meg jobban megnyílni.Ez pedig sikerült.Lett egy nagyon jó barátnőm akire bármikor számíthatok,elfogad,szeret,bízik bennem,nem használ ki és ő általa ismertem meg,hogy milyen egy igaz barátság!

Minden másként látok és rájöttem,hogy én hibáztam,mert túl engedékeny voltam mindenkivel naívan hittem,hogy ha kedves leszek,bízok akkor minden jó.Ez nem igaz!!!

6os vagyok..

Lemaradt,hogy én mostani legjobb barátnőmben,nagyon sokáig nem bíztam meg,nem hitegettem magam.Ő hamar megbízott bennem ezt láttam rajta,éreztem is.Viszont én féltem így vártam,mindig kételkedtem,mindig résen voltam.Aztán ahogy teltek a hónapok a félelmeim eloszlottak.

Bizonyított és nekem ez is elég,hogy nem használni fog és eldobni.Mint a gimiben sokan mások tették.

4-es vagyok

Kérdező: pacsi :D

Én amúgy olyan ember vagyok, hogy a barátaimat nagyon tudom szeretni és törődök velük. 1-2 embernél többet sosem tartottam barátomnak. Bár igazából őket se kellett volna.

Főleg, ha belegondolok, hogy mennyi mindent tettem értük, sőt ha nekem volt bajom, akkor is én kezdeményeztem. Szülinapjukra is mindig a legkülönlegesebb dolgot találtam ki, hogy lássák nekem fontosak és nem egy tábla csokival intézem el őket. Szóval mindig próbáltam kifejezni a szeretetem, feleslegesen. Időpazarlás volt. És csak nekem lett rossz. Nekik nem.