Küzdöttél már valaki barátságáért? Mi lett a vége?

Egy volt kollégám valamiért nagyon rokonszenves lett egy idő után, és szerettem volna a legjobb vagy legalábbis nagyon jó barátja lenni.

Sajnos ő nem érzett hasonlóan irántam, én meg hiába próbálkoztam elmélyíteni a kapcsolatot, nem nagyon sikerült. Mindenesetre elhatároztam, hogy az egyetlen amit tehetek, ha mindig elérhető leszek számára.

Az élet már elsodort minket egymás mellől, szóval már nincs meg ez a vágyam iránta, de még tartjuk a kapcsolatot, így azt hiszem valamennyire eredményes volt az erőfeszítésem :)

Ráfoghatjuk, de egy kicsit más.

Úgy volt jogy volt egy nagyon jó baráti közösség ahova beszabadult egy szarkavaró és tette azt amihez ért. A legjobb barátom kiutálták, és én ebből nem kértem. Inkább kitartottam mellette. Engem is megutáltak, de nem zavart addig míg a legjobb haverom elkezdett kerülni és visszanyalta magát.

Az nagyon szarul esett, de azóta vannak új barátaim.

Igen.

Osztálytársaimmal akikkel csak szimplán jó viszonyban voltam.Olyan haveri kapcsolat vagy még kevesebb.Akartam némelyikkel szorosabb kapcsolatot,hogy ki alakuljon a barátság aztán meg az igaz barátság. 5 év eltelt a gimiben és minden évben közelebb kerültem xyhoz majd eltávolodtam.A lényeg,hogy bármit tettem pl állandóan kerestem,hívtam ide-oda,kedves voltam,szerethető,ezek ellenére sem látta meg bennem senki azt,hogy szorosabb kapcsolat legyen közte meg köztem mint szimpla jó oszt.társi viszony.Pedig nem voltam nyomulós!

Utána vége lett a giminek.Feladtam.Ősszel elkezdtem dolgozni és a melóhelyen össze ismerkedtem egy lánnyal,eleinte eléggé unszimpatikus volt,nem is akartam vele beszélgetni :D Aztán mit ad Isten legjobb barátnők lettünk.Nem kellett érte küzdeni,hanem magától szépen lassan napról napra ki alakult a barátságunk.El választhatatlanok vagyunk mostmár,mint a testvérek.

Voltak vitáink,ami az én hibám volt és akkor kicsit többet kellett tennem a barátságért,mert azt hitte barátnőm én nem gondolom olyan komolyan mint ő.Pedig de,csak nem volt még ilyen szoros barátságban részben és nem tudtam kezelni a helyzetet,hozzászoktam az egyedül léthez,meg hogy ritkán beszélek a haverjaimmal.Az elején rájöttem mondjuk hogy ő más,vele minden nap kell beszélni aztán pár hónap alatt hozzá szoktam a napi találkozásokhoz,beszélgetésekhez.Mára már vágyok arra,hogy együtt lóghassak vele,vagy akár ha 5 percre is de beszéljünk :) Ő mutatta meg nekem,hogy barátokat TALÁLNI lehet.Nem lehet őket keresni,nem kell értük küzdeni.Ez is hasonló mint a szerelem,nem lehet két emberre rá erőltetni,ha magától nem alakul ki akkor annyi!