Nincsenek barátaim, hogy tudnék ezen változtatni?

Egész nap otthon ülök, teljes magányban. Néha már annyira rosszul esik ez, hogy szinte teljesen összeomlok. Vannak jobb napjaim is, amikor próbálom magam motiválni, elégedett vagyok magammal, de aztán hamar visszacsúszok a gödör mélyére.

A régi "barátaimmal" már nem is próbálkozok, ha felhívom őket vagy a fejük fáj vagy mit tudom én milyen bajuk van.

Gondoltam elkezdek sportolni (testépítés), és sikerült is szép izomtömeget magamra pakolnom. Ha kimegyek az utcára mindig örömmel telít el, hogy a lányok még méterekkel azután is hogy elhaladtak mellettem visszafelé bámulnak. Oda viszont már sosem jutok el, hogy bármelyiket is leszólítsam, amit utána persze bánok ezerrel...

Talán azért is félek annyira, mert hiába vagyok szerintük általánosságban véve jóképű, kicsit görbék a fogaim (nem vészes, de engem épp kellően zavar).

De nem is épp egy barátnőre van szükségem, hanem egy barátra. Egy IGAZI barátra. Olyanra, akivel lehet beszélgetni, sportolni járni (ez sokak számára alapból tabu), stb.

Lehet egyáltalán találni ilyet még ebben a korban? Szerintetek hová kéne járnom, hogy végre olyan emberek vegyenek körül, akikkel szívesen tölteném el a szabadidőmet? (bulizóhelyek kilőve, sosem rajongtam értük)

18/F