Szerintetek abból még lehet barátság, ha az egyik fél szerelmet vallot a egy jó barátjának, de az nem érez iránta így? Lehet ugyanolyan a kapcsolatuk, mint azelőtt?

Vége a kapcsolatnak, ezt nem szokta túlélni egy barátság sem, ha van egy kis gerinc az elutasító félben, rövidtávon mindenképp megszakad a kapcsolat, esetleg akkor, ha már mindkét fél tartós, stabil kapcsolatban él, akkor van esély, hogy ott folytassák, ahol abbahagyták, azaz jó barátként, de ez évek kérdése lehet.

Ezt személyes tapasztalatból írom, mert magam is megtapasztaltam, hogy milyen ez és tanúja is voltam ilyen eseménysorozatnak és bizony évek teltek el, mire visszaállt minden a látszólag régi állapotba, de ugyan olyan, sosem lesz, idővel szép emlékké halványul a dolog, de mégis ott lesz valahol az a "mi lett volna ha" szálka.

Óh. nálam nem is egyszer. Közöltem, hogy felejtős, azóta is minden úgy van, ahogy előtte, ha szóba jön, jót mosolygunk rajta. Intelligencia kérdése is, mert előbb-utóbb rájön az ember jó esetben, hogy ezek csak pillanatnyi fellángolások. Kiválthatja pillanatnyi magány, amikor több törődést igényel. Van rá esély, de tényleg két embertől függ, hogy mindegyik egyformán tolerálja ezt a kis tévedést.

A szerelmet valló részéről fontos,hogy ha elutasítást kap, utána jópofán fogja fel a kudarcot, ne húzódjon vissza maximálisan, de a múzsa részéről is fontos, hogy ne hozza a lovagot kellemetlen helyzetbe, tehát igyekezzen a kapcsolatot minél előbb a megszokott irányba terelni.