Mit tennétek ebben a szomorú helyzetben?
Az egyik legjobb barátom fiatal kora ellenére nagyon súlyos betegségben szenved, attól tartok elindult a lefelé tartó úton... Sajnos arra utalnak a jelek, hogy hamarosan távozni fog ebből a világból. Érzem.
Nagyon jó a viszonyunk egyébként, de az utóbbi két hétben nem akar velem találkozni. Mindig chaten megbeszéljük hogy találkozunk, de aztán soha nem jelez vissza. Attól félek, hogy ezért csinálja ezt, mert nem akar találkozni velem, nem akarja hogy lássam hogyan fogy el lassan közülünk...
Viszont én még szeretnék találkozni vele amennyit csak lehet, azt szeretném ha ezt a kis időt ezen a világon úgy töltse el, hogy legalább én "emberként bánjak vele" és ne lássa legalább rajtam a sajnálkozó tekintetet. Egyszóval szeretném ha jól érezné magát velem még.
Mit csináljak? Írjak neki vagy sem? Hívjam-e? Ha igen, mikor? Ha nem , hogy köszönjek el tőle? Nem akarom erőltetni sem hogy írjak, vagy hívogassam, nem tudom hiányzik e ez neki vagy sem (régebben mondta hogy így is kivan a rokonaitól akik állandón emlékeztetik a betegségére).
Annyira nehéz... és ez olyan mint egy rémálom, amiből nem lehet felébredni...
26/f
válasza: válasza: válasza:Én írnék neki. Megírnám, hogy mit jelent ő nekem, mit jelent nekem a barátságunk, mit becsülök, mit szeretek benne. Megírnám,hogy nagyon szeretnék találkozni vele. Aztán megvárnám, hogy erre mit válaszol. Ha nem akarna találkozni velem akkor tiszteletben tartanám az akaratát. Lehet, hogy azért nem akar találkozni veled, mert már látszik rajta a leépülés és azt szeretné, hogy olyannak maradjon meg az emlékezetedben amilyen volt és nem olyannak amilyen most. Ezt tiszteletben kell tartani.
Ha mégis találkozni akar akkor legyél vele vidám.
válasza:Rendben... Akkor még egy pár napit adok neki, hátha csak tényleg nem ér rá, de legkésőbb szerdán kész tények elé állítom.
Csak tudjátok ez olyan nehéz... Nem tudom hogy kell viselkedni ilyenkor... A betegségéről soha nem akar beszélni, a halál témája eddig soha nem jött szóba és nem tudom mikor és hogy kell erről beszélni.
Viszont amit elhatároztam, hogy szeretném életének ezt az utolsó időszakát felejthetetlenné tenni - hogy ne csak a szomorúság járja át (pl. mondjuk nem tudom jó ötlet e ilyen poénokat elereszteni hogy "majd úgy is követlek én is valamikor szóval nyugi én sem úszom meg" - elbírja a barátságunk)
szóval a lényeg hogy más legyen a "lezajlása", de persze ne legyen erőltetett sem.
meg hát az ugye hogy azért én is szorongok egy kicsit ezzel kapcsolatban mert óhatatlanul is "beugrik" hogy majd egyszer (remélhetőleg még jó soká) én is leszek ebben a helyzetben.
szóval előjött a félelem a saját halálomtól. és álvidám sem szeertnék lenni.
Egyébként nem akarom görcsösen itt tartani... Elfogadom akármi is lesz, csak ne szenvedjen sokat (így is tűrt eleget)... de a legdurvább az hogy itt egy emberi lény akit valamikor megszerettem, egy nagyon nagyon jó fej, végtelenül emberséges srác, érdekes egyyéniséggel és egyszer csak... A személyisége, a lénye volt és nincs. Eltűnik. Nem lesz... Azt nehéz megemészteni hogy "hova tűnik"? És tényleg? Hová fog tűnni?
Ez őrület (holott ez a természet rendje, hogy minden(ki) elműlik előbb utóbb).
válasza:Nagyon szomoru:(
en nem birnam ki.Annyit lennek vele amennyit csak lehet.kivennem a szabadsagot,ha kell felmondanek.Legyel vele minel tobbet.
vidd el ahova mindig is el szeretett volna menni.Csinaljatok meg minden orultseget!amit el se tudtatok kepzelni.
sajnalom
találkoztunk... egy kicsit túlparáztm, nem lesz ebből gond. mármint a találkozásokból. azt montda hogy kellet egy hét emberszünet... nem hiányzott neki senki.
egyént a kedve nem jó - érthető - elég letargikus. nincs a legjobb formában, de persze nem vészes.
hisz a gyógyulásbn, azt mondja
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!