Akik voltak hasonló szomorú helyzetben, segítenének?

nekem daganatos volt a kutyám...mikor megtudtam egy hétig még infúzióval életben lehetett volna tartani...az altatás mellett döntöttünk

tudom hogy szereted a kutyád és nem bunkó módon írom neked (átérzem a helyzeted)de ne légy önző...ne tartsd itt a kutyád csak azért mert fájna ha elveszítenéd...ha a doktor azt mondja jobb lenne elaltatni akkor tedd meg...azt nézd neki mi a jó...és ahogy leírtad nem éppen a legkellemesebb már az élete...

sajnálom

Sajnálom!!

Ahogy olvastam írásodat,nekem is elkezdet potyogni a könnyem. Nekünk a német juhászunknak volt daganata(12éves volt) az oldalába, meglehetett volna műttetni, de akkor kivették volna a fél oldalát. és nem is volt biztos hogy felépül. ezért inkább elaltattuk..Ő volt az első kutyusunk,vele nőttem fel. születésem óta megvolt.

17L

Engedd el, segíts rajta.

Várj egy hónapot, és teljes erőddel légy azon hogy egy ugyanilyen remek kutyát nevelj mint a mostani volt.

Annyira együttérzek. El sem tudom képzelni milyen lesz ha a mi kutyánk pusztul el. A család tagja, imádjuk.

Engedd el szerintem is. Neked is talán jobb, ha nem kell látni a szenvedését. Kitartást a következő hetekre/hónapokra. Ez tényleg olyan mintha egy családtagod vesztenéd el... akinek sosem volt kutyája meg sem értheti.

Szia!

Nekem a patkányom 'vegetál' neki daganatai vannak.. Igazság szerint ennyire nem súlyos még a helyzet, de ha már nagyon rosszul van, tudom hogy el kell engednem... :(

Nagyon sajnálom a kutyusod!

Életem legjobb kutyája 17 éves volt,a veséje egyre rosszabbul működött.Egy darabig karban tudtuk tartani a veseelégtelenséget,de egyre szörnyűbb volt az állapota.Végül(mai eszemmel már későn)elengedtük,mert nem érdemelte meg a szenvedést.

Mai napig nagyon fáj,de tudom,hogy jól döntöttem.

Az én nj.-om is 9 éves volt amikor meghalt. :-(

Neki az idegpályán terjedt szét a rák, ezért Ő epilepsziás lett. A gyógyszerek ellenére ha front volt akkor is jöttek a rohamok. A doki azt mondta amíg nem érez fájdalmat, és amíg van életkedve ( eszik, iszik, játszik ) addig el van. De mondta azt is, hogy azért gondolkodjak el hogy hamarosan el kell engedni. Ha látom hogy szenved akkor nekem kell átsegítenem a vadász mezőkre. Sokszor elkapott a sírás, de próbáltam nem rá gondolni. Aztán egyszer egy tavaszi napon a du.ni séta után lefeküdtünk aludni. Többet nem kelt föl. Álmában elment. :-(

Neked viszont segítened kell rajta. Nagyon sajnálom szegényt, de ne magadra gondolj, hanem az együtt töltött szép időkre. Nem jó hogy magatehetlenül fekszik. Ez már szenvedés neki. Engedd el szegényt.

Sajnálom! :-(

Szia!

Nekünk 11 éves golden retriever kutyusunk volt, akit 2 hete altattunk el. 1 éve kiderült, hogy arthrosis-ban szenved. Állandó szteroidos kezeléssel ez év májusáig az állapota jó volt. Azonban május elején egyszer csak nem tudott felállni. Egy hónapon keresztül minden nap többször ölben vittük ki a kertbe,egyik helyről a másikra mozgattuk, hogy legalább a dolgát el tudja végezni. Több állatorvosnál jártunk, míg végül Pesten csináltak neki gerincvelő festést, és kiderült, hogy már műteni sem lehet. Mivel más esély nem volt, hogy felépüljön, ezért kellett azt a fájdalmas döntést meghozni, hogy elegendjük. A saját önzésünkün kell túllépni. Ne várd meg, hogy olyan fájdalmai legyenek, hogy éjjelente óránként arra ébredj, hogy keserves próbál ugatni, és te pedig tehetetlenül állj felette, mert próbálsz, de igazából nem tudsz segíteni neki.Átvészelni nagyon nehéz,de próbálj meg a szép pillanatokra emlékezni vele kapcsolatban:)Kitartást kívánok

Azért a dokival nem értek egyet, hogy nincs fájdalma. Az én kutyám is 11 évesen ebben a betegségben szenvedett. Amikor látod egy kutyán, hogy enne, de nem eszik,akkor csak bele gondol az ember, miért is tartózkodik az evéstől. A vese méreganyagot termel. Kétlem, hogy olyan semmi érzése van tőle a kutyának.

Vajon van-e értelme vegetálásra kényszeríteni egy kutyát?

Ha nem a veséje, akkor az éhenhalás fogja elvinni. Szerinted az nem fáj?