Az egyik nagyon jó barátom vágja magát. Mivel tudnám lebeszélni?

Hát azzal hogy tudatosítod vele, hogy veszélyes tuti nem...

Inkább azzal, hogy te a barátja vagy és nem szeretnéd elveszteni őt és még sokan vagytok, akik így éreztek.

És rá kellene döbbentened, hogy van kiút abból a helyzetből amiben most éppen van és felajánlod neki a segítséged.

Kb így.

Semmivel. Nem fog kárt tenni magában, mert arra figyel. Viszont minél inkább törődni akarsz vele, annál erősebben fogja ezt a dilibajt csinálni, mert a rossz agresszió-kezelési-levezetési technikája mellett egy erős figyelemfelhívás is van ebben, és a törődés kicsikarása. Csókoltatom a kedves mamácskát. :(

A legegyszerűbbet és egyben a neked (mint a barátjáért aggódó jó embernek) legnehezebbet ajánlom: ignoráld akkor, amikor vagdos, vagy bármiben is felhozza a vagdosást, vagy látványosan mutogatja a csuklóját. Amint ezt teszi, azonnal szó nélkül, hagyd ott és menj el haza vagy bárhova.

Ha nem használ neki ez, akkor pedig keress másik barátot, mert önmagát úgy teszi tönkre, ahogy akarja, de ha téged is magával ránt, az már baj. És érted lesz kár, nem érte.

Ps: a valódi traumatizáltak úgy vagdosnak, hogy az orvosnak is nagyon kell figyelnie, hogy észrevegye. Szégyellik a sebeiket, takargatják, és maguk is szenvednek az egésztől. A haverod nem ez a típus, nem kell agyonféletni, mert elég önző ahhoz, hogy úgy csinálja, hogy életben maradjon. Sajnálom, hogy ezt kell írjam, de ez az igazság.

Neki is van baja, szó se róla, és kereshetne is segítséget, de neki nem erre van szüksége. Ezért nem tudsz vele mit tenni.

Én nem értek egyet amit az előttem lévő írt.

Ha mutogatja a vágás helyeit, akkor vagy divatból vagy figyelemfelkeltés céljából. Ha a második, akkor nem az hogy elmennék másik helyre és a barátomat cserbenhagynám, hanem elhívnám olyan helyre ahol ketten lehettek és megbeszélném vele. Ha ez nem megy akkor vidd el sulipszichológushoz.

Ha pedig rejtegeti, szégyenli és nem akarja mások orrára kötni a dolgot akkor beszélj a szüleivel (de csak akkor, ha jó a viszonya velük) vagy beszélgess vele, csináljátok programokat. És a sulipszichológussal sem árt egyszer-kétszer beszélni.

Velem hasonló eset volt. A szüleim akkor tudták meg amikor megtalálták a búcsúlevelet egyik vázlatát, amit beraktam az asztalomba, az orvosom akkor amikor meglátta a műtőasztalon. Sulimban meg akkor, amikor már kezdtem lazára venni, nagyon meleg volt és nem vettem fel pulcsit, meglátták és mindenkinek szétkürtölték és visszaestek abba az állapotba, hogy falcolás gyógyszergyűjtögetés, stb.

Elkezdték mondani a barátaim hogy ez nagyon veszélyes, rossz, hülyeség, hadjam abba, nincs értelme, stb. Ha ezt teszed akkor talán neki is ez lesz a vége

Ui.: mostmár jobban vagyok

Én meg teljesen egyikőtökkel sem értek egyet.

A kérdésre a rövid válaszom annyi lenne, hogy: sehogy. Legalábbis te közvetlenül sehogy.

De kifejtem, hogy miért gondolom így.

Aki már erre a szintre eljut, az már súlyos mentális beteg. (Oké, köze van hozzá, hogy manapság már azért is divat lett felvágni az ereidet, ha nem 50 kiló vagy, hanem 53, de azért ha valaki divatból vagdossa magát, ott is kell némi mentális abnormalitásnak lenni.)

Egy súlyos beteg embert pedig nem fog pár perc baráti beszélgetés kihúzni a bajból. Sokuk nem is akarja igazából (akár tudatosan, akár nem tudatosan), hogy segíts neki, mert úgymond jobb így neki, hogy vághatja meg sajnáltathatja magát.

Persze, nem mindegyikük ilyen... csak a 90%-uk kb.