Miért van ez? Van rá értelmes magyarázat? 18/L
Egész életemben szinte senkire sem számíthattam, mindig magam voltam, barátaim sem nagyon voltak.
Egy ideje nagyon jóban lettem egy ismerősömmel(lány), és legjobb barátok lettünk, mindent megosztottunk egymással. Rengeteg közös van bennünk, amit nem is képzeltünk volna, mikor először találkoztunk.
Most viszont úgy érzem, hogy már ő sem foglalkozik velem nagyon, sőt, már nem is olyan a környezetemben, mint azelőtt. Úgy érzem, hogy nagyon sokat változott, "kicsit" többet képzel magáról, mint amennyit kellene, és mintha már engem is lenézne. Lehet, hogy ezt már csak beképzelem magamnak, mert minden szerettem előbb-utóbb elhagy, és ennek valószínű, hogy én is oka vagyok, mert nem tudom, hogy kiben bízhatok meg igazán, nagyon sokszor csalódtam már, főleg azokban, akikben nem is gondoltam volna, ezért nagyon gyanakvó vagyok és nem tudok úgy megnyilvánulni, ahogy tudnék/szeretnék.
sajnos neki is megvannak a saját gondjai, én pontosan tudom, de eddig közösen próbáltuk őket megoldani, most meg szinte minden beszélgetésünk vitába torkollik, és inkább nem is szólunk egymáshoz
köszönöm a pozitív hozzászólást, de az a baj, hogy nem igazán tudom elképzelni, mert engem mindig csak rossz ér, legyen szó bármiről :/
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!