Nincsen senkim, nagyon egyedül vagyok. Az öngyilkosság az egyetlen megoldás?

Most az a bajod, hogy nem vagy népszerű, a társaság középpontja és inkább az öngyilkossággal fenyegetőzöl, hogy valaki pátyolgassa az egódat? Fel kellene nőni, vagy érettebben kellene legalább viselkedni. Rájöttél arra, hogy rossz úton jártál, ami tök jó dolog. Lenne társaságod is, csak az a bajod, hogy gyerekes 15 évesen? Te se vagy jobb nehogy azt hidd, csak őt nem rontotta el senki.

Unod az életed? Dehogy unod te, csak nincs az, amit szeretnél és inkább picsogsz itt ahelyett hogy tennél is valamit magadért, mert más nem fogja megváltoztatni az életed, az csak te tudod megtenni saját magadnak.

Szóval felemeled a kis hátsódat a székből és holnaptól új életet kezdesz, amiben változtatsz a hozzáállásodon és teszel a dolgokért, nem pedig vársz, hogy a sült galamb a szádba repüljön. Megbeszéltük? :)

Az öngyilkosság nem megoldás. Felejtsd el...

Olvass pozitív könyveket. Barátkozz a neten. Keress hobbikat.

Első jól mondja.A világ népessége durván 10 000 fő környékén lenne ha mindenki ilyen problémákkal már öngyilkos lenne.

Nem a szokásos semmibenézés az amit most írok ,hanem tényleg meg kell kérdeznem:Tisztában vagy te azzal mi is az öngyilkosság?Hogy saját erőddel vess véget az életednek?

És gondolkodtam ezen csak gondolatjáték szinten jó sokszor hogy milyen helyzetben is lennék rá képes,és oda jukadtam ki hogy talán ha megőrülnék és veszélyt jelentenk a társadalomra,talán akkor tenném meg.Különben nem.Szerinted te vagy olyan súlyos helyzetban,ami már tényleg javíthatatlan?Mint a megbolondulás?Mert az tényleg örökké szól.

Szerinted az új osztályba való beilleszkedés hiánya jelenleg ennyire megoldhatatlan?

Mit fogsz csinálni középsuliba,esetleg fősulin,munkahelyen?Mert hát nem az ismerőseiddel fogod leélni az életedet.Állandóan új csoportokba kell majd beilleszkedned.

És most leírom a saját sztorimat.

Egy nagyon középszintű suliban tanultam 8-os korom végéig.akkor már 2 éve elhatároztam hogy csillagász leszek.Imádtam a fizikát,kémiát.Mindenki csak az iskola "tudósaként" becézgetett.

Aztán kijöttek a felvételi eredmények.Sikerült bekerülnöm az ország egyik legjobb Gimnáziumába.

Az első nap fűtött a lelkesedés hogy csak beléphessek az intézménybe.Magával ragadó volt a tudat hogy én itt vagyok számon tartva mint tanuló.

Aztán beléptem a terembe és...na bumm.Jó,az első találkozás még eléggé visszafogott volt.Mindenki a formalitás által megkövetelt jó modorral bemutatkozott,és szépen viselkedett.De ahogy teltek múltak a hetek két dolog is kiderült.

Először is ez egy rettenetesen erős iskola,ahol mérhetetlenül nagyok a követelmények.Alig tudtam tartani a 2-es,3-mas szintet a régen 5-ös tantárgyakból.A kémia és a fizika érthetetlen és stresszes lett,a csillagászati álmaimat láttam a porba zuhanni.

Másodszor arra jöttem rá hogy ez egy nagyon kirekesztő osztály .Mivel a többiek könnyedén vették az akadályokat,egy idő után feltűnt nekik hogy egyedül én vagyok kis rossztanuló.Szépen mindenki el is kezdett gúnynevekkel illetni,rosszalló megjegyzéseket tenni.

Szerinted most a síron túlról írok?Nem.Elhatároztam magamban hogy akkor is csillagász leszek,akkor is beilleszkedem,és akkor is legyőzöm ezt a rohadt magas követelményt.

Jelenleg még mindig isszonyatosan rossz vagyok kémiából,de az osztályba már sikerült beilleszkednem.

16/f

én ennyi idős koromban sokkal rosszabb helyzetben voltam, most mégis ittvagyok! sose add fel, mindig van megoldás!!!

sportolj, válassz új hobbit, stb.!