Egy ember akit szerettünk aki része a személyiségünknek, mert formálta azt. Szóval azt valóban ki kell törölni? "Szemétre" dobni, mert nem működött? Ez a fogyasztói gondolkodás vagy csak segít elfelejteni a sérelmeket?

A fogyasztói gondolkodás más. Az arról szól, hogy a rossz, élettelen eszközöket kell lecserélni jó, új élettelen eszközökre.

Van, akivel egyszerűen nem lehet beszélni. Nekem például volt egy nagyon jó barátnőm, aki fontos volt nekem, de egy csomószor átvert, meg alátett, ezért megszakadt a kapcsolat. Beszélni meg sose lehetett vele, mert mindig hazudott, soha az életben nem volt egy őszinte szava se. Hiányzik, mert tök egyedül vagyok nélküle, hisz ő mindig itt volt, de akkor se fogom vele újra felvenni a kapcsolatot, mert tudom, hogy sunyi és továbbra is csak rosszat akarna nekem, mint ahogy eddig. Ő nemcsak a személyiségem alakító tényezője volt, hanem vele nőttem fel, olyan volt, mintha a tesóm lenne.