Nem merek rákérdezni, pedig kellene? Mit lehetne ilyenkor tenni?

Kicsit lehet,hogy hosszú lesz! :)

Kisfiam bölcsibe megy januártól, nekem pedig kellene valami munkahely. A volt munkahelyemre nem tudok visszamenni, mert felszámolja a céget a főnök, mert nem megy.

Keresgélés közben rátaláltam egy olyan állásra, ami nem lett volna rossz, megfeleltem a kritériumoknak is stb. Az egyik barátnőm, aki még szintén a gyerekkel van otthon ott dolgozik több éve!

Már eleve furcsa volt,hogy amikor említettem neki,hogy megpályázom náluk az állást, fel sem ajánlotta,hogy esetleg beszél valakivel, hátha tudna segíteni.

A férjem erőltette,hogy azért kérdezzek rá, hátha tud segíteni. Írtam neki, erre annyit írt,hogy biztos tud tenni valamit értem.

Eltelt egy hét, és beültünk kávézni barátnőkkel. Valahogy feljött az állás szóba és teljesen úgy beszélt,mintha életünkben először kerülne fel. Nem is mertem megkérdezni,hogy sikerült-e beszélnie valakivel a cégnél az érdekemben, mert látszott rajta,hogy biztos nem.

Sajnos írtak már azóta,hogy nem én lettem a választott.

Tegnap is összeültünk így a lányokkal, ott volt a barátnőm is, de még csak fel sem merte hozni. Pedig a munkáról, meg a munkahelyéről is beszéltünk.

Ne értsetek félre,ha azt mondja,hogy figyel, nem akarok senkinek segíteni, mert mi van,ha később gondok lesznek vele, akkor lehet,hogy rám is csúnyán fognak nézni, akkor én ezt megértem. Vagy ha hazudhatta volna azt is,hogy nincs jóban a munkaügyessel.

Olyan rossz így, mert megmondom őszintén düh van bennem! Rá kellene kérdeznem,de azt sem tudom,hogy elmondaná-e az igazat, vagy kikerülné!

Ti mit tennétek?