Le szeretném írni valahol. (lent) Köszönöm, ha elolvasod, és azt is, ha írsz rá valamit. (? )

Van valami, amire bárhogy keresek, nem találok megfelelő szót. Mérgezi minden napomat. Lassan elveszítem az összes barátomat. Félek mindentől. Leginkább attól, hogy hibázom. Állandóan visszajárok megnézi, hogy bezártam e az ajtót, vagy elzártam e a csapokat. Ébredéstől lefekvésig valamin mindig kattog az agyam. Folyton a nyugalmat keresem, ezért néha azt is zokon veszem, ha hozzám szólnak. Már megtanultam ezt nem kimutatni, de az érzés attól még meg van. Mindig csak a közelmúlt, vagy a közeljövő napjaira tudok gondolni. Hogy mit vétettem, vagy mit fogok elrontani. Ha bármi szépet átéltem, azt hamar elfelejtem. Nem rég ott hagytam egy közösséget. Részben kényszerből, részben önként. Csak az maradt meg bennem emlékként, hogy minden napom rémes volt, és soha nem jutott eszembe, hogy ez alatt az idő alatt mit csináltam, kikkel, és abban mi minden jó volt. Ma kaptam egy üzenetet egy régi barátomtól, akit ott ismertem meg. Sose hittem volna, hogy egy percig is hiányozni fogok nekik. Azt mondta visszavárnak. Már nem tudom mit gondoljak. Minden szép emléket elveszítek, felőröl ez a furcsa érzés. Nehezen is alszom tőle, és ha egyszer elalszom, akkor nehezen ébredek fel. Nem akarok felkelni, mert akkor véget ér a nyugalom és az agyam újra kattogni kezd. Már annyi mindent próbáltam, volt eskü, elhatározás, más lesz, nem fog érdekelni, ha egy kis dolgot elszúrok, vidám leszek, stb.... sosem jött be. Tettem már nagyon hosszú, több órás, magányos sétákat, gondolkoztam, hogy lehetne jobbá tenni. Mindig azt hittem, mire haza érek rájövök mit tehetnék önmagamért, sosem sikerült ettől megszabadulni. Voltam önismereti csoportban, ahol végső soron az derült ki, hogy teljesen tisztában vagyok az erősségeimmel és a gyengeségeimmel, de ez a dolog még sem szűnik. Félek, hogy senki nem marad majd mellettem, mert nekem nincs időm foglalkozni másokkal, amíg leköti minden erőmet az állandó félelem. És elfelejtem azokat az embereket akik mellettem állnának, pedig nem akarom őket elfelejteni.