Nektek mennyi igaz barátotok van? Hogyan ismerkedtél meg vele?

Nekem 1, egyben a legjobb barátom. 2-ban ismertem meg, már 8 éve. Jóban roszban haverok vagyunk :)

Ha össze is veszünk másnapra kibékülünk.

3 van. Egyiket már egész kicsi korom óta ismerem, ő családbarát igazából de vele jól ki lehet ám jönni, bár most nem tartjuk már a kapcsolatot igazán, az élet messze elsodort minket egymástól, de időnként összefutunk azért.

A másikat általános iskolás korom óta ismerem, nos neki köszönhetem eddig a legtöbb mindent ő tényleg egy igaz barát, van amikor időnként nem beszélünk de ő rá is lehet számítani.

A 3. at meg középsuli óta ismerem, nos ő rá is számíthat az ember de ő kevésbé igaz barát mert sokszor képes felszívódni csak úgy a semmi miatt sajnos neki van a legrosszabb helyzete az életben kész csoda hogy még nem omlott össze.

Meg van még egy igaz ő idősebb nálam jóval ő egy volt munkatársam akiinek szintén sokat köszönhetek.

Akiben fenntartás nélkül megbízom, most hirtelen négyet számolok össze.

Az elsőt 20 éve ismertem meg 15 évesen, közös volt az érdeklődés, és valahogy kialakult egy barátság, fel sem merült, hogy nem. Ma közös a vállalkozásunk.

A többit pár évre rá, egyikük az ügyvezető igazgatóm.

Közülök e kettő olyan, hogy tűzbe tennénk egymást a kezünket. A másik kettőről ezt nem tudom, de én őértük gondolkodás nélkül.

Kérdezö! Nem tudom hány éves vagy, célzok ezzel arra, hogy lehet még nem találtad meg azt a valakit.

Mi régen hárman voltunk nagyon jó barátok, bár voltak kisebb mosolyszünetek, de aztán mindig visszataláltunk egymáshoz. Aztán az élet úgy hozta, hogy közülük az, akit kettöjük közül jobban szerettem, váratlanul, nagyon fiatalon, 21 éves korában meghalt. Utána sok dolog történt, kicsit eltávolodtunk egymástól a másik baráttal, de a mai napig sürün beszélgetünk, de már semmi nem olyan, egyszerüen nem tudtuk feldolgozni a halált.

A halál után több mint 4 évig nem találtam a helyemet a világban. Mivel nekem nagyon fontos egy barát, néha esetenként fontosabb mint a barátnö, emiatt görcsösen akartam azt, hogy legyen újra egy olyan jó barátom, mint régen. Nem tudtam elfogadni a magányt. Persze az ilyen eröböl született barátságok mindig rossz véget érnek, én is csalódtam sokakban. És mikor már lemondtam az egészröl, és kezdtem beletörödni, hogy nekem már soha nem lehet olyan barátom, mint régen, akkor egy véletlen folytán megismertem valakit. Egy éven keresztül "kerülgettük" egymást, én azt hittem rá hogy balhés, ö is ugyanezt rólam. Aztán beszéltünk pár szót, majd másnap mégtöbbet, és 4 nap után olyan barátság alakult ki, ami mindennél fontosabb. Egy olyan embert ismertem meg, akiért tényleg mindent megtennék. Egy olyan embert, aki ugyanolyan mint én. Pedig még csak 2 hónapja ismerem. De ez alatt a 2 hónap alatt számtalanszor bizonyította ö is és én is, hogy fontosak vagyunk egymásnak. Pedig igy közel a harminchoz (igen, sz@r dolog ezt így most kimondani :D ) azt mondják, az emberek már nem barátkoznak. Pedig mégis...

A legfontosabb, hogy mindig pozitívan állj a dolgokhoz, légy mindenkihez kedves. Még akkor is, ha külsöre elsö benyomásra nem szimpatikus az a valaki. Mert nem tudhatod, mi rejtözik legbelül. Mindenkit összehozza a sors olyan ember, akire számíthat, a lényeg, hogy nyitott szemmel járj. Ha pedig találtál valakit, és érzed és tudod, hogy rá számíthatsz, akkor tudasd vele, hogy rád is számíthat. És mindig legyél ott, amikor szüksége van rád. Mert az életben sokszor áldozatokat kell hoznunk, de ki másért hoznánk, ha nem a barátokért?

És végül mint sok másra, erre is igaz, hogy nem a mennyiség, a minöség a fontos. Igaz barátod nem lesz sok száz, csak 1 vagy 2.