Ti hogyan küzditek le az ilyen irigységet?

Hát ezt ismerem...

Borzalmasan keveset keresek, pedig napi 10-12 órát dolgozom, felelős munkakörben, nagyon nagy nyomás alatt.

Van egy barátnőm, aki hivatalban dolgozik, napi 8 órát, nem szakadnak meg... Kétszer annyit keres, mint én, plusz cafeteria, plusz ruhapénz, meg minden, ami még kell.

Sokszor együtt megyünk vásárolgatni, ami abból áll, hogy ő vásárol, én meg nézem, és segítek neki ruhát választani, fogom a cuccait, amíg öltözik, hozom neki a méreteket, stb.

Örülök annak, hogy ő tud vásárolni, esküszöm, nem erről van szó. De olyan jó lenne, ha egyszer én is vehetnék magamnak valamit, nem csak nézném... :(((

De én sajnos nem engedhetem meg magamnak, mert a bérlet és az étkezés viszi el minden pénzemet. Én még itthon lakom a szüleimnél, neki saját lakása van... Szóval na, ez bizony néha irigység, még ha amúgy szégyellem is magam miatta.

Én most olyan helyzetben vagyok hogy szüleim valahogy szereztek egy kis anyagi pluszt és születésnapomra(18.) kaptam egy laptopot. Nem kellett volna, mert a számítógépem is előtte való héten hoztam vissza a szerelőtől... a telefonom folyton kikapcsol, egyszerűen lehetetlen elérni engem, meg még van néhány baja, mert jó pár éve megvan. Amíg be tudom kapcsolni, addig nekem az egy működő képes mobil :) Most akarok venni hozzá egy aksit, de szüleim egy vadi új telefont akarnak venni karácsonyra.

A többi barátnőm meg ugyanabban a helyzetben van mint te, kérdező, hogy csak azt látják hogy én most megkapok minden nyavalyát, amire istenigazából semmi szükségem és mindenki irigy rám. Nem jó érzés, mert én szeretnék ennyi cuccot, de szüleim most akár van rá pénzünk, akár nincs, költenek :/