A barátság vagy a párkapcsolat az erősebb kötődés?

így is szakítani fogtok, ha egyikőtöknek rendes párkapcsolata lesz, mert elég problémás lenne megtartani egy ilyen barátot utána.

amúgy szerintem ha valaki szerelmes, akkor ritkán mondaná azt, hogy legyünk csak barátok+szex, mert ebben benne van az is, hogy a másiknak más kapcsolatai is lesznek, azt meg kevesen viselik el attól akibe szerelmesek.

A legideálisabb esetben szerintem a párkapcsolatnak kellene. Gondolok itt a hosszútávú, komoly kapcsolatra, nem az egy-két hónapos együtt járásra tiniknél.

A legjobb, ha a párunk a barátunk is egyben, hiszen vele fogjuk (elvileg) leélni az életünket, vele alapítunk családot, vele öregszünk meg (jó esetben), vele kell közös jövőt építeni, vele éljük a hétköznapjainkat, vele fekszünk, vele ébredünk.

Épp a minap mondta a férjem, hogy nemcsak a szerelme, de a legjobb barátja is én vagyok. Én is így érzek iránta és ezért nagyon szerencsésnek érzem magam.

A barátok is nagyon fontosak, de a kötődés a férjemmel a legerősebb.

Ha már egyszer voltál szerelmes az nem rossz. Én még nem voltam és lehet nem is leszek. De sebaj.

Szerintem bátran kísérletezz és majd meglátod, hogy mi sül ki ebből. Szerintem egy ilyen kapcsolatban elég fontos lehet tudni szabadon engedni a másikat, legalábbis egy barátságban ez fontos szerintem. Csak többnyire legyen nyitva az ajtónk, de ő meg ne sértődjön meg, ha épp zárva van. De a lényeg, hogy bármi lesz is ne bánd, és ne hibáztass senkit, se őt, se magadat.

Én lányként egyértelműen a barátságot mondom. Mert a szerelem az olyan, mint a tűz, amikor van, akkor nagyon lángol, de bármikor kialudhat. Egy barátság ellenben stabil, bármikor számíthatok egy barátra. Pláne, hogy legtöbbször a barátság régebb óta tart, mint a párkapcsolat. Persze, most nem azt mondom, hogy éjjel-nappal a haverokkal kell lógni, de ha mondjuk egy barátnőm elhív valahova, aztán két percre rá telefonál a pasim, és ő is csinálni akar valamit, akkor megmondom neki, hogy bocs, de már van programom. (És ez fordítva is igaz.)

Csomóan elkövetik azt a hibát, hogy összejönnek valakivel, a barátaikat hanyagolják, aztán fél év múlva szakítanak, és hívnák a barátokat, de azok addigra (érthető módon) már nem akarnak beszélni az illetővel. Egyensúly, az a lényeg.

Fiatal koromban a barátságot mondtam volna, de így, a harmincas éveim közepe felé azt kellett tapasztalnom, hogy a barátaim lassan elkoptak mellőlem, csak néhányan maradtak. Az életem legnehezebb pillanataiban a párom állt ki mellettem, ő tartott ki mellettem, ő segített, ő ölelt át esténként.

Nem is kérdés, hogy a párkapcsolat az erősebb.