Ti mit csináltok akkor, ha valaki, akit kedveltek, egyszer csak köszönésre redukálja a viszonyotokat?
Sorozatban előfordul velem, hogy ismerősök, sőt, olyan emberek, akiket a barátaimnak tartottam, hosszabb idő után egyszerűen nem akarnak velem barátkozni, pedig nem történt köztünk semmilyen nézeteltérés.
Nem találkozunk egy ideig, mittudomén kimegy külföldre, aztán ha írok neki, nincs ideje, ha találkozunk, a hogyvagy felszínességén túl semmi érdeklődése nincs.
És ha kérdezem, nem mondják meg, mi a gond.
Én egy szelíd, és normális értékrendű csajszi vagyok, és mindig a problémák őszinte megbeszélése mellett vagyok.
De ha egyszer sorozatosan azt kell megélnem, az elmúlt 10 évben kábé 15-16 ilyen alkalom is volt - hogy lelépnek, és ha kérdezek, elzárkóznak, egyszerűen nem adnak lehetőséget a tisztázásra!
Megőrülök ettől és teljesen tönkremegyek már bele, hát miért nem tudhatom, miért nem becsülnek ezek az emberek annyira sem, hogy legalább elmondják, miért nem akarnak már velem barátkozni?
Mikor csinálnak ilyet az emberek?
Már alig merek új barátságokat kezdeni, mert félek, megint az lesz a vége, mint ezeknek.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy nem minden barátom ilyen, de a félelem ettől állandóan ott van.
Mi ennek a magyarázata, kérem, az írjon, aki többet is tud annál írni, minthogy "kész, fogadd el, ennyi" - ez az emberi méltóság semmibevétele ugyanis.
Diszkrimináció. Mindenkinek joga van tudni, mi a hibája, és nem vagyok én se rosszabb mint a többi.
válasza:Nem hülyeség amit mondasz, valóban fontos lenne, hogy egy barátság nem csak a "vidáman és lazán, felszínesen, nehogy már tudjuk, ki a másik valójában, nincs felelősség legalább" dolgokról kell szóljon.
A baj az, hogy ilyen dolgok mindig hosszabb szünet után történtek, tehát nem arról van szó, hogy együtt voltunk sok élményben és akkor beesett ez a "már nem élvezem a társaságodat".
Viszont úgy gondolom, egy barát attól barát, hogy megmondja, ha épp valamiért nem élvezi, és min kellene változtatni, én mindig ezt teszem.
És inkább arra volnk kváncsi, hogy miért NEM adják meg a lehetőséget arra, hogy megjavítsuk a dolgokat.
Hát mindenkinek annyi a barátja, hogy csak úgy kidobálhatja őket, mint valami használtholmikat?
válasza:Ugyanebben a helyzetben vagyok, szóval kezet foghatunk. Velem is eljátszották párszor, az egyikből csak felszínes indokokat tudtam kiszedni, a másiknál rájöttem, hogy mi volt rossz. Nem írnám ki nyilvánosan. A többi meg... franc se tudja.
A legtöbb ember amúgy szörnyen önző, csak önmagára gondol és addig vagy jó neki, míg azt kapja, amire neki van szüksége. Gondolok itt olyanra, hogy lelki támogatás, buli, shopping. Ilyen hétköznapi dolgok. Aztán talál mást, aki szórakoztatóbb, te meg le vagy sz*rva...
válasza:Minden embernek megvan a maga értékrendje. Mivel a barátok nem ránk született személyek, mint pl a családtagok, választjuk őket.Jó, hogy megvan ez a szabadságunk. Az 1-es válaszoló leírta a lényeget. Olyan barátot választunk akivel jól érezzük magunkat és akik élvezik a mi társaságunkat. Szóval mindegy, hogy "normális" értékrend-e vagy "nem normális", de a maga értékrendjének megfelelően választ. Valahol egy hullámhosszon vannak, megértik egymást és jól érzik magukat együtt. Akivel nem érzem jól magam annak nem keresem a társaságát.
Ha egy barát bármi oknál fogva nem felel meg az én értékrendemnek, mert kinőttük egymást én vagy ő megváltozott, megváltozik az érdeklődési körünk és különbözni kezdünk, szétéljük magunkat, akkor van az, hogy nem tudok vele mit kezdeni. Szóval az a rezonancia ami összehozott bennünket nincs már meg.
"ez az emberi méltóság semmibevétele ugyanis.
Diszkrimináció. Mindenkinek joga van tudni, mi a hibája, és nem vagyok én se rosszabb mint a többi."
Ha egy ember nem felel meg az én értékrendemnek, az nem jelenti azt, hogy ő rossz ember, vagy hogy vele valami baj van, vagy hogy hibája van.
Az emberi méltóság semmibevétele az, ha én egy másik embert akinek a barátsága nekem nem felel meg, a magam értékrendjére akarok idomítani, átalakítani, megváltoztatni, legyen ő olyan, hogy nekem jó legyen akkor majd jól érezzük magunkat mi ketten.
Az emberek nagy része önbecsülési problémákkal küzd. Kedves kérdező, valóban jó lenne az neked ha azt mondják ez meg ez a hibád, erőszakos vagy, rámenős, unalmas, mély barátságot akarsz én meg csak lazán nevetgélni és elfelejteni egy rövid időre a gondjaim.
Akkor is megbántanálak ha nem akarom, aláásnám az önbecsülésed, és te sértve éreznéd magad, és ugyan így mint most nem értenéd, hogy miért nem fogadnak el.
Legegyszerűbb és fájdalommentes szépen eltávolodni egymástól.
Lehetőséget a javításra csak annak adok, aki nagyon fontos ember az életemben, akinek én is fontos vagyok, és nem a személyiségét kell megváltoztatnia a kapcsolatunk érdekében, hanem a viselkedésében zavar valami.
Egy kevésbé fontos embertől elvárni azt, hogy ő változzon nem reális és nem jogos elvárás. Hagyni kell egymást menjen ki-ki a maga útján,és találja meg azokat az embereket akikkel egy hullámhosszon van,akik az életéhez tartoznak.
Hibája egyébként mindenkinek van, és az emberi kapcsolatokban sokszor rákényszerülünk, hogy mások hibáját eltűrjük. Muszáj megtanulnom tolerálni anyám vagy a férjem hibáit, mert szeretem őket, mert szeretnek. A barátnő (választott, vállalt személy) hibáit is tolerálom ,mert sokat jelent nekem, szeretem. Ha egy barátnak olyan sok olyan hibája van ami a számomra nehezen viselhető és nem szeretem annyira hogy na... akkor egy idő után idegesíteni fog, mert ez plusz teher nekem. Sokszor az emberek a barátság címe alatt nagyon leterhelik egymást. Ez is ok az eltávolodásra.
#3 Hát igen, a legtöbb ember nem méltó arra, hogy valódi barátai legyenek.
Nem mondom, hogy minden barátság mély kell hogy legyen, de igenis kellenek olyanok is, a probléma ott kezdődik, amikor valaki nem elég intelligens ahhoz, hogy felismerje, hé, én tényleg fontos vagyok ennek az embernek, és elhajtja, undorító na. Sajnálom hogy Te is ilyen helyzetbe kerültél a sok mocskos érdekember miatt.
#4 Nagyon köszönöm a részletes választ! :-)
Bár meg kell mondjam, abban nem hiszek, hogy valaki egyszer csak, miután mindent együtt csináltak és megértették egymást, hopphopp, varázsütésre "fujjnemkell".
Ha egy barát nem felel meg "már" neked, akkor nem a barátod. Nem a barátja voltál hanem az üzleti partnere, amiben az üzlet tárgya az a játék volt, amiben eljátszottátok, hogy barátok vagytok.
Nem barátság az, ami egyszer csak "nem kell már" ezt lehet tenni egy üzleti dologban, egy szolgáltatásban, egy kocsmahely kiválasztásában, vagy mittomén boltok preferálásával, de nem egy emberrel, akivel barátság köt össze.
De igen, az is emberi méltóság semmibevétele, hogy nem tartod méltónak arra, hogy közöld vele, mi a gond, persze az is semmibevétel, amit írtál.
És igen, hát persze!
Még jó hogy akarom hallani, hogy "bocs, de önző lettél" vagy "bocs, de annyi hülyeséged lett az utóbbi időben" - igen, erről szól a barátság, minden más nem az!
Hát hogyan lehetne önmagunkon dolgozni, ha nem tudjuk, mi a baj velünk?
Szóval véleményem szerint kibeszélni, kibeszélni, mindent.
A többiddel lényegében egyetértek, egy bulihaverral tényleg nincs szó ilyenekről.
Tudod, aki a bejegyzést kiváltotta, kábé 9 évig volt az egyik legjobb barátnőm.
Együtt laktunk, megosztottuk még a kaját is egymással, sok mindent átéltünk együtt, és nagyon sokszor megtámogattuk egymást.
Azt gondolom, egy ilyen kaliberű kontaktusnál egyszerűen faképnél hagyni valakit, és válaszra se méltatni, amikor a másik szeretné tudni, mi a baj, a legnagyobb szemétség, az ilyen ember nem érdemel barátokat, maximum lehúzó tahókat, akik kihasználják.
Nagyon köszönöm Neked, amiért időt szántál a válaszra, ja és, mindenkinek ment a zöldkéz! :-)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!