Hogyan tanítsam köszönésre a gyermekemet, mikor ismerőssel találkozunk, és nem akar köszönni?

Már a harmadik gyermekemet tanítottam meg a következő módszerrel köszönni: Amikor ismerős jön, akkor köszönök neki, és mondom a gyereknek, hogy csókolom/szia és ezzel egy időben nagyon enyhén szorítok egyet a kezén (általában kézen fogva sétálunk) De tényleg csak nagyon kicsit, itt nem az a lényeg, hogy fájjon, hanem csak felhívom a figyelmét, hogy figyeljen rám. Szinte automatikusan köszönt eddig mindhárom :) Aztán ha nagyon halkan vagy nyávogva köszönne azt már meg lehet beszélni kicsit később, amikor már nem az a lényeg, hogy köszön-e vagy sem. Ezzel kapcsolatban van egy sztorim :) a legnagyobb lányom, nagyon elnyújtottan, nyávogósan köszönt, párszor figyelmeztettem mielőtt bementünk valahova, hogy szépen mondja ki a szavakat, ne nyávogjon. Egy ilyen alkalommal épp egy ismerős boltjába mentünk be, köszönt is szépen hangosan, érthetően, aztán hátrafordult és kiabálva megkérdezte, hogy anya most nem nyávogtam? az egész bolt dőlt a röhögéstől :)

Sok sikert!