Mit tegyek ezzel a helyzettel?

A történetemnek három szereplője van: én, a párom és egy barátom.

Pontosabban a legjobb barátom. Még pontosabban a valamikori legjobb barátom.

A páromnak mindig is baja volt a barátságunkkal, mivel hogy a barátom fiú, én pedig lány vagyok, és ez a barátom valamikor nyíltan akart tőlem valamit. Nagyon jóban voltunk, a legjobb barátnőmmel sem tudtam ennyi mindent megbeszélni, mint vele. Egyszer, még tavaly ősszel egy buliban "kissé" felöntött a garatra, és chat-en írt egy igen kacskán begépelt, de félreérthetetlen mondatot, amiből egyértelműen kiderült, hogy szeret, de el akar felejteni, mint nőt, mert nekem párom van. Másnap megkérdeztem tőle, emlékszik-e, miket gépelt (próbált gépelni) előző nap, azt mondta nem, de nem is meri visszaolvasni, és megkért, hogy kölcsönösen töröljük ki az előzményekből az egészet a kezdetektől. Megtettük, és innentől ment minden a szokott kerékvágásban. Én próbáltam finoman ritkítani a beszélgetéseket, hátha mégsem csak a pia mondatta vele azt, amit mondott, de ő szorgalmasan hiányolt, írt, hívott. Nagyon intelligens srác, ráadásul körülbelül a lelki társam, és még chat-en is megértettük egymást szinte szavak nélkül is, jelekből. Ha neki is jobb lett volna hanyagolni a kapcsolattartást, ő is azon lett volna, de ez nem így volt. Megmaradt a barátság - egészen idén nyár elejéig, amíg egy sajnálatos félreértésnek köszönhetően a párom irtózatosan féltékeny lett rá, hajszálon múlott, hogy kidobjon. Megértem, kívülről, az ő szemszögéből nézve tényleg jogos volt a féltékenysége, ha fordított helyzet lett volna, én sem reagáltam volna másképp. De a valóságban semmi oka nem volt rá, sőt, a barátommal akkor éppen már hosszú hónapok óta nem is találkoztunk személyesen, csak neten beszélgettünk, nem kavartunk a párom háta mögött. Mivel én nagyon szeretem a páromat, képes voltam a barátommal minden létező kapcsolatot megszakítani inkább, csak hogy ne legyen vége a párommal. A szeme láttára töröltem a telefonszámát, Skype-ról, az e-mail címjegyzékemből, Facebook-ról, még iwiw-re és myVIP-re is beléptem megnézni, ott elérhet-e, csak hogy megnyugodjon a párom(egyébként nincs fenn a barátom egyiken sem). Egy utolsó e-mail-ben gyorsan, rövidre zárva elmondtam a barátomnak másnap, hová "tűntem el", bocsánatot kértem tőle, és megmondtam neki, hogy vigyázzon magára nagyon.

Most pedig válságban a kapcsolatom, csak úgy magától, és elgondolkodtam.

Elgondolkodtam azon, hogy hogy lehettem akkora balek, hogy egy barátságot dobtam egy kapcsolatért. Pláne egy ilyet, mikor a barátom hiába szeretett is valamikor, volt olyan intelligens, hogy véletlenül sem kavart be, sőt, sok kisebb-nagyobb krízisen még ő segített át minket, szinte ugyanúgy harcolt ezért a kapcsolatért, mint én, csak hogy boldognak lásson. És én egy ilyen embert eldobtam magamtól egy kapcsolat miatt. Nem is értettem, hogy tehettem meg mindezt, hogy lehettem ilyen hülye.

Aztán később megértettem. Pontosabban tegnap. A barátommal álmodtam, az utolsó személyes találkozónkkal, akkor a párom is ott volt, egy buliban történt. Konkrétan újraálmodtam egy megtörtént jelenetet, amikor a szórakozóhelyen a barátom mellett elsuhantam, hogy vécére menjek, és ő poénból oldalba csikizett, és rám nézett. Akkor nem tulajdonítottam neki különösebb jelentőséget, de már most, ahogy visszaemlékszem (a konkrét, megtörtént esetre, nem az álomra), minden világos. Azért ejtettem őt olyan könnyen, mert kezdtem beleszeretni, csak még nem tudatosult bennem ez akkor.

Ebből a haldokló kapcsolatomból már mindenképpen kilépek, de a kérdésem az, hogy érdemes lenne-e a valamikori barátommal megpróbálni újra felvenni a kapcsolatot? Nem rögtön kapcsolati szinten, sőt. Irtózatosan hiányzott a barátsága ezalatt a pár hónap alatt, de nem tudom, meg tudna-e nekem bocsájtani, pláne, ha nem mondom el neki a teljes igazságot. Ugyanis nem feltétlenül szeretném elmondani neki, hogy mire jöttem rá, miért is tudtam olyan könnyen túladni rajta. Simán elképzelhető, hogy ő megutált, meggyűlölt azóta, és teljesen jogos is lenne, nem akarom azzal letámadni, hogy "ja, amúgy úgy néz ki, szeretlek"...