Jogosan erzem azt, hogy le se sz@r?

A nőknél jellemző ez a hozzáállás a " barátság " terén.

Ahelyett, hogy elemeznéd a problémát, te azért panaszkodsz, hogy a világ mennyire megbízhatatlan és téged mindenki csak kihasznál.

Az igaz, hogy a világ megbízhatatlan, de a világ nem csak téged használ ki, hanem mindenkit, aki hozzád hasonlóan hagyja, hogy mások hasznot húzzanak belőle. Te is tisztán látod, hogy a barátnődet nem érdeklik a te gondjaid és csak akkor fordul hozzád, amikor neki van szüksége segítségre, akkor meg miért hagyod, hogy továbbra is folytatódjon minden a szokásos forgatókönyv szerint ? Pont akkora szereped van neked is abban, hogy eljátszod a kihasznált barátnő szerepét, mint amekkora szerepe van a barátnődnek is abban, hogy kihasznál téged. Ez egy soha véget nem érő körforgás, amely nem fog addig megállni, amíg valamelyikőtök ki nem száll belőle.

Amúgy: “Nem artana eszre vennie magat.. “ – Nem, NEKED nem ártana észrevenned magad. Egy olyan személlyel vesztegeted az idődet, akit láthatóan fikarcnyit sem érdekli, hogy veled mi van, kivéve akkor, ha abból neki is haszna származik, ezért teljesen felesleges kapcsolatért küzdesz.

Megéri ez neked ? Ilyen barátnőre van szükséged ? Nincs jobb dolgod ebben az életben, minthogy elpazarold az idődet ilyen személyekkel ?

Ezen kellene elgondolkoznod inkább ahelyett, hogy vele foglalkoznál, neki ugyanis megvan az élete, szórakozik a pasijaival, neki nem lesz lelkiismeret furdalása miattad, de ha te ezt várod, akkor csak saját magadat csapod be és még több időt veszítesz mellette.

Igy igaz, ahogy az utolsó irta!

Csak az a baj, hogy nehéz a jó szándékról lemondani.

Nem úgy kell hozzáállnod, hogy a jó szándékról mondasz le, hanem egy hamis barátságról.

Mindenről érdemes lemondani, amely csak hátráltat téged vagy kárt tesz benned.

Egyetértek veled, de akkor végeredményben nem marad senki sem, mert a mai világban mindenki az érdekét keresi.

Nagyon ritka az,amikor egy barátság egy életre szól, az egyik mindig elrontja.

Nem kell elzavarni valakit magunktól vagy haragban lenni valakivel azért, mert nem vagyunk a legjobb barátok. A barátokon kívül vannak haverok, ismerősök, kollégák, stb.

Egy kapcsolat feltétele nem kell feltétlenül a barátság legyen, attól még lehet jó viszonyunk valakivel, ha mindössze csak haverok vagyunk.

Én nem arra buzdítom a kérdezőt, hogy szüntessen meg minden kapcsolatot az illető lánnyal, viszont ideje lenne rájönnie arra, hogy hanyadán állnak.

Még egy olyan viszony is, amelyben mindkét fél csak az érdekre pályázik, kiegyensúlyozottabb, mint egy olyan kapcsolat, melyben az egyik átveri a másikat. Nekem is vannak olyan személyek az életemben, akikkel nem köt össze különösebb érzelem vagy bensőséges kötelék, hanem egyszerűen mindkettőnknek származik nyerességünk egymásból és ezt mindketten tudjuk is. De ezzel azért nincs gond, mert egyikünk sem veri át a másikat és mindketten azt adjuk-kapjuk, amit akarunk.

A kérdezőt viszont az állítólagos barátnője egyoldalúan használja ki , egyáltalán nincs rá tekintettel és kihasználja a naivitását. Ez az, amin változtatni kell, és nem csak a mostani helyzetre nézve, hanem a továbbiakra is, mert előbb-utóbb a szokások jellemmé alakulnak, és aki megszokja, hogy mások kihasználják, az mindig is a kihasznált ember szerepét fogja játszani az életben is.

Egyszer fel kell állni és rendet kell rakni a dolgok között.

Nem fogok erősködni, mert felesleges lenne, egy idő után te is ráfogsz jönni, hogy az életben olyannak kell lenni, mint egy keljfeljancsi, azaz minél hamarabb fel kell tudni kelni, bármilyen bánatod is van, mert minden pillanat csak még rá tesz egy lapátot az amúgy sem fényes állapotodra.

A kamaszkorra jellemző az, hogy sínylődünk, de minél inkább telik az idő, annál inkább rájövünk arra, hogy az élet nem áll meg, hanem tovább halad, és csak mi vagyunk azok, akik lemaradunk a gondjainkban való elmerülés miatt, közben az életünket viszont senki nem fogja helyettünk elrendezni, ha valamit változtatnunk kell, az úgyis ránk marad.