Miért vagyok ilyen?
Egyszerűen úgy érzem nincsen kedvem hozzájuk. Talán untatnak talán nem, nem tudom. Egyszerűen nincs hangulatom baráti társaságra. Ma is elhívott a barátnőm magához vagy filmezni vagy valamit csinálni és én meg úgy éreztem muszáj kitalálnom valamit, csakhogy ne kelljen elmennem.
Sokkal jobban érzem magam, ha valamit magamban csinálok, ha én osztom be az időm, ha nem csinálnak nekem programot. Ha sokan vagyunk együtt mondjuk suliba és a sok lány csak úgy visítozik, rohangál, nem bír magával, nekem egyszerűen sok lesz. Nem tudom őket követni, nem tudom felvenni velük a tempót, egyszerűen ki akarok szakadni, csak egymagamban ülni a padban a saját dolgommal. Miért vagyok ilyen? Engem nem zavar, csak lelkiismeret furdalásom van amiatt, hogy a barátaim meg rosszul érzik magukat, hogy kerülöm őket.
Néha azért szeretnék társasági ember lenni, de nem tudom hogyan, mert ha "hát akkor menj el velük bulizni" , akkor nem érzem ott jól magam. Ki akarok menni egyedül akarok lenni, csendet akarok.
17/L
"Nincs szükségem barátokra." - Ezt gondold át még egyszer, de jó alaposan! Ha sikerült, akkor válaszold meg magadnak a kérdést: még mindig fenntartod, hogy nincs szükséged barátokra? Ha igen, akkor egyszerű a kép: az önzőség dominál feletted (bizonyítékként ott van a "szükség" szó a megfogalmazásodban). Egyszerűen nem tudod, hogyan tudnád hasznát venni a barátaidnak, számodra a barátkozáshoz való motiváció a "szükség"-ben rejlik, nem pedig a közös élményekben, netán mások megsegítése, jó kedvre derítése, stb. Persze nem mondom, hogy lélektelen lennél, mert a lelkiismereted még furdal, de ez nem elég már a változtatáshoz a jelen helyzetedben, amibe meglehetősen jól belekényelmesedtél. Nehezen fogadod el magad, ez csak rosszabbítja a helyzetet.
Arra nem gondoltál, hogy a saját kis világod és preferenciáid háttérbe szorítsd azért, hogy másoknak örömöt szerezz (ha csak egy közös filmezéssel és egy kis beszélgetéssel)? Ha mindenki olyan lenne, mint te, akkor nem lennének barátságok, mert mindenki csak a maga érdekeit tartaná szem előtt, nem érdekelné a másik, nem lenne empátia, tolerancia, semmi szociális érzék a társadalomban. Szerencsére nem ez a valóság. 22/F
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!